Ki lop biciklit Németországból?

Olvasom az egyik aradi internetes honlapon, hogy a nagylaki vámosok az országba bejövő, német rendszámú furgonban 11 kerékpárt találtak, amelyeket, a kocsi tulajdonosa szerint, egy brádi magánszemélynek kellett volna leszállítania. Bár a kerákpárokról a számlát egy németországi jogi személy állította ki, vámosainknak feltűnt a dolog, utánanéztek, és az adatbázisból – csatlakozni akarunk, ugye, Schengenhez – rögtön kiderült, hogy a kétkerekű, de nem is olcsó járműveket (ha már lop az ember, hát ne akármit: értéküket darabonként ezer euróra becsülték) május–júniusban Düsseldorf környékén kötötték el.

Ha a vámosoknak feltűnt a dolog és utánanéztek, ebből akár arra is joggal következtethetnénk, hogy máskor is szembesültek hasonló üggyel.

Az, ugye, természetes, hogy a gépkocsitulajdonos-megbízott, Romániából kivándorolt hazánkfia, vallomása szerint mit sem tudott arról, hogy lopott bicikliket szállít. A vizsgálat, bűntett palástolása miatt, megindult a gépkocsitulajdonos ellen.

Eddig nem több a történet közönséges rendőrségi hírnél. Akkor kezd érdekessé válni, amikor az (objektív hangvételű) íráshoz kommenteket fűznek olvasói.

Az egyik lényege: megint a romák (az eredetiben: cigányok), akik külföldön lejáratják Romániát.

A másik – a tettes születési dátumának, neve kezdőbetűinek feltüntetésével – közli, hogy Marosvásárhelyről elszármazott magyar volt az illető. (Erősen bennfentes lehet, ha ilyen adatokat tud. És aztán: kinek állna módjában a – kétségtelenül hatásos – közlést ellenőrizni?) Mire egy „anonim” jeligéjű: „Kösz’ a felvilágosítást. Ez esetben a magyarok is lejáratnak bennünket Európában. (Az eredetiben durvább a kifejezés – szerk.) Jaj nekünk, a bozgor–cigány összeesküvés (szó szerinti fordítás!) szegény áldozatainak”.

Mi is derül ki a kommentekből?

Hogy ha valaki külföldön lop, az csak roma vagy magyar lehet, ők járatják le Európa előtt az országot.

Nem tudom, a kommentelők hallottak-e egy bizonyos Noah Chomsky nevű (mellesleg: USA-ban élő zsidó), rengeteget idézett nyelvészről, filozófusról, íróról, és annak híres, talán nem is általa írt (Hogyan mossák a te agyadat is…) tízparancsolatáról. Nos, ennek 6. paragrafusa szerint „Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra”. A nemzet testétől „idegenek” lejáratásához, befeketítéséhez, az ellenük való hergeléshez nem, vagy alig kellenek észérvek, elegendőek az (alattomos) indulatok, és a hatás szinte várakozáson felüli.

A gyakorlatot pedig, amit Chomsky (vagy más?) ragyogó elméről tanúskodó kisesszéjében foglalt össze, a világ minden táján előszeretettel űzik. Politikusok, (sajnos) újságírók, de egyszerű kommentelők is.