Ki mint vet

Normal 0 false false false MicrosoftInternetExplorer4 Az idei érettségi dolgozatait más-más megyébe szállítják, hogy ott ismeretlen tanárok javítsák azokat. Tudjuk, miért van ez: hiába kamerázták be a vizsgázókat, megtalálták a csalás lehetőségét. És nemcsak a diákok puskáztak, hanem tanárok és szülők is benne voltak a játszmában. Közben ez az utazgatás rengeteg pénzébe, energiájába kerül a tanügynek, és rendkívül megalázó a becsületes diák, tanár, valamint szülő számára.

Néha az az érzésem, mindent megtesznek azért, hogy semmi ne legyen jó és igaz. Tanárként magam is harcoltam a puskázás, csalás ellen. S emlékszem, egy szülői értekezleten rám szólt egy anyuka: túl szigorú vagyok, dolgozatíráskor nem hagyom a gyerekeket lesni a jegyzeteikből. De amikor visszakérdeztem, náluk szokás-e, hogy a gyerek hazudjon, lopjon és hogy valóban azt szeretné-e, hogy a kölyök felnőttként átverje a körülötte élőket, akkor megszégyenülten vallotta be, hogy erre nem is gondolt. Valóban nem látjuk át, hogy az iskolai puskázásnak mi az üzenete a felnövő generációk számára.

A diák tizenévesen szeretne kibújni a munka és felelősség alól. Ez talán érthető, de el nem fogadható. Magyartanárként a végzős osztályaimban mindig megbeszéltük, mit jelent az érettségi szavunk. A szótő az érik ige, majd az érett szó, ami egyfajta felnőttes viselkedést jelent. Azt, hogy felmérem a képességeimet, bevállalom a feladatokat, tudom, hogy én vagyok a felelős a saját sorsomért, és hogy minden tettemnek következménye van. Nehéz szavak ezek. De a maturandusok előbb-utóbb megértették. Nem is voltak csalási kísérletek, magyarból a legtöbbje átment az érettségin, mert megtanulták, hogy a minimum mindenki számára elérhető, ha befektet önmagába. És van, amiből el kell fogadnunk, hogy csak a minimumra vagyunk képesek.

Sosem értettem azt a szülőt, aki csalásra bíztatta gyerekét és annak tanárát. Kiben nem bízott valójában? A pedagógusban? Saját csemetéjében és ez által saját szülői mivoltában sem? Ugyanakkor felfoghatatlan számomra az is, hogy a tanár miért nem bízik diákjában és önmagában, hiszen az érettségin nemcsak a tanuló mérettetik meg, hanem mi is. Aztán ott van maga a rendszer, amelyik első pillanattól kezdve bizalmatlan a pedagógus irányába, hisz minden vizsgához legalább két tanárra van szükség. Hogy felügyeljék egymást? Miért nem bízunk egymásban? Bizalom bizalmat szülne. Hiszem, mert az ember eredendően jó és igazságos.

Viszik a dolgozatokat. Idén biztosan rosszabbak lesznek az eredmények, mint a tavaly voltak. Talán nagyobb az izgalom és az idegesség diák, tanár és szülő részéről, de jövőre már úgy is megszokjuk, s egyesek majd úgy is megtalálják a nem kívánatos módszereket.

A társadalom irányába viszont üzenete van mindennek: ilyen becstelen a tanügy, tele van csalókkal, hazugokkal? – miközben sok olyan kollégáról, szülőről és tanulóról tudok, akik sosem tennének ilyesmit. Velük mi lesz? Őket ki tudja megkülönböztetni? A társadalom irányába ez a huzavona azt is jelenti, nem lehet megbízni az iskolában, a pedagógusban, nincs értéke a taníttatásnak. Pedig az oktatásnál kezdődik minden: munkaszerető diákból lesz a szorgalmas felnőtt, becsületes tanulóból a megbízható munkaerő.

Egoista ember vagyok: azt akarom, hogy legyenek jó orvosok a városomban, hogy meg tudjanak gyógyítani, ha beteg leszek; olyan fodrászra van szükségem, aki szebbé varázsol, és nemcsak rám ken és elad nekem dolgokat; olyan könyvelőt szeretnék, aki tudom, hogy nem ver át, de még a befektetéseimet is jól kezeli – és ahhoz, hogy ők ilyenek legyenek, azért az iskola is felelős. Sosem tudtam megengedni a puskázást, mert rettegtem, hogy néhány év múlva valamelyik tanítványom bosszút áll: és mondjuk a mészárszékben tarja helyett taraját ad, vagy ne adj isten,búzaszemmel vihart arat.

Nagy vihart arat...

 

Magyari Sára

 

/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin:0in; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}