Kié az érdem az aradi iskolabuszokért?

Július 23-án, jövő szerdán, ha hinni lehet az előzetes hírnek, Bukarestben, a Győzelem (Victoriei) téren ünnepélyes keretek között átadnak, első eresztésre, 100 iskolabuszt, s az ünnepségen két Arad megyei község, a közelmúltban mártír helységgé nyilvánított Seprős, valamint Bél polgármestere is jelen lesz. Annak jeleként, természetesen, hogy mindkettő részesedik a kormány ajándékából, és a nyár folyamán, még az iskolakezdés előtt megkapja az általa igényelt szállítóeszközt.

Arad megye egyébként 23 ilyen, 16+1 személyes iskolabuszt kap, 14-et a tervek szerint az első, július–szeptember közötti időszakban (a haszonélvezők Archiş, Berzova, Bél, Dieci, Angyalkút, Gyorok, Grăniceri, Kishalmágy, Fakert, Soborsin, Seprős, Tauţ, Halmágycsúcs, Vinga), a maradék kilencet, valószínűleg október–december között, Apáti, Konop, Honctő, Nagyhalmágy, Hagymás,  Ópálos, Világos, Tótvárad, Zimándújfalu kapja.

***

A kedves olvasóban valószínűleg eszébe se jutna firtatni, kié az érdem abban, hogy Arad megkapta ezt a 23 iskolabuszt. Úgy gondolkodik: ha egyszer kellett, és a román állam megengedhette magának, hát kiutalta őket Arad megyének (mint ahogy számos más megye is kapott vagy kap). Igaz, az igény eredetileg 28-ra szólt, de a 28–23 manapság akkor is már-már hihetetlenül jó arány, és az új buszok nagyon sok megyebeli gyermeknek lehetővé teszik majd, hogy az eddigieknél gyorsabban, kényelmesebben jussanak el a községközpont vagy más közeli helység iskolájába, ha már úgy adódott, hogy szülőfalujukban ilyen-amolyan okok miatt (köztük nem utolsó helyen szerepel a nagyon kicsi gyermeklétszám) nem tudnak iskolába járni.

De térjünk rá a címben felvetett kérdésre.

Az iskolabuszokkal kapcsolatban kedden két megnyilatkozás is született.

A megyei tanács (nem kormánypárti, tehát ellenzéki) elnöke üdvözölte a kormány határozatát és a Regionális Fejlesztési Minisztérium döntését az iskolabuszok kiutalásáról és azt mondta: „Arad megye bukaresti képviselői közös erőfeszítéseinek eredménye ez, azé az erőfeszítésé, amely eltekintett a politikai irányultságtól egyes szociális problémák megoldása kapcsán”.  A Szociáldemokrata Párt (PSD) sajtóközleménye azzal indít, hogy „az iskolabuszok beszerzési programja a tanulók érdekeit, az iskolaelhagyás megelőzését szolgálja” (ez így igaz, tesszük hozzá). De így folytatja: „sajnos, a PDL megtámadta ezt a projektet, választási akciónak nevezte (ebben is van némi igazság – szerk. megj.), és ilyen körülmények között csodálkozom, hogy Nicolae Ioţcu megyei tanácselnök a mikrobuszok ügyében az érdemek egy részét magáénak követeli”. Mert, mondja a továbbiakban a közleményt szignáló (de nyilván azt nem egyedül kitaláló) Florin Tripa megyei tanácsos, a két PSD-s parlamenti képviselő, Dorel Căprar és Flavius Măduţa „állandóan tartotta a kapcsolatot a megyei tanfelügyelőséggel és a kormánnyal, hogy elkerüljék a kellemetlen meglepetéseket, polgármestereink kéréseinek eltévedését a megyei tanácsnál”.

A közleménynek további passzusai is arra utalnak: akkor is komoly súrlódások vannak kormánypárt és ellenzék képviselői, politikusai között, amikor… tulajdonképpen nincsenek. Miért nem lehet az aradi iskolabuszok ügyét közös érdemnek és sikernek felfogni, amely kiindulópontot jelenthet további hasznos együttműködésre kormánypárti és ellenzéki között? Végül is kit szolgál a bármilyen színezetű politikus: pártját vagy saját magát, vagy a közösséget?

A kedves olvasó ugyanolyan jól tudja a választ, mint e sorok írója.