Kiegyezés

Miközben az ellenzékben tovább folytatódik a hatalmi cirkusz Geoană körül, a kormánykoalíció hétfőn áthidalta igen jelentős nézeteltéréseit, és elvben megegyezett a jövő évi helyhatósági és parlamenti választások összevonásáról, illetve a választási rendszerről.

Természetesen az elvi megegyezés középutas megoldás a PDL és az RMDSZ álláspontja között. Mindkét fél engedett valamit, s mindkettő elérte főbb célkitűzéseit.

A képviselők száma 300-ra csökken, kétharmadukat pedig egyfordulós rendszerben választják meg, a legtöbb szavazatot szerző politikus nyeri el a mandátumot-elven, ahogy a PDL szorgalmazta. A képviselők maradék egyharmada viszont országos kompenzációs listáról kerül be, amint azt az RMDSZ akarta. A szórvány politikai képviseletét féltő RMDSZ nyilván ragaszkodott a kompenzációhoz, a győztes mindent viszalapon csak a székelyföldi tömbvidék, esetleg a partiumi vagy közép-erdélyi vegyes vidék képviselői juthattak volna be a parlamentbe.

Kelemenék a szenátus ügyében is érvényesítették álláspontjukat, a parlament felső kamarája megmarad, ahová minden megye, népességtől függetlenül, két szenátort küld. A szenátorokat viszont a PDL-javasolta egyfordulós rendszerben választják meg.

Ezek után a helyhatósági és parlamenti választások összevonása aligha okozhatott különösebb gondot a koalícióban. A komoly kihívás a választási rendszer volt, melynek középutas megoldása az RMDSZ sikerének tekinthető, mivel politikai súlya jóval kisebb, mint a PDL-é.

Kérdés azonban, hogy Traian Băsescu elfogadja-e a kormánypártok megoldását, tekintettel az egykamarás parlamentről szóló 2009-es népszavazásra? Elvileg az ellenzék sem lehet elégedett a kétkamarás parlament megtartásával, hiszen Ponta az elvetélt görög népszavazás kapcsán nem győzte hangsúlyozni: a nép akarata megkérdőjelezhetetlen, azt maradéktalanul gyakorlatba kell ültetni. Vajon ebben az esetben, itthon is foggal-körömmel ragaszkodik a 2009-es referendumon kinyilvánított népakarat maradéktalan alkalmazásához?