Kinek a biztonsága?

Macron francia elnök megtippelte a Franciaország–Lengyelország focimeccs eredményét, sőt, a góllövőket is helyesen nevezte meg a mérkőzés előtt. Nem tudni, fogadott-e is erre – telitalálattal bizonyára szép összeg ütötte volna a markát. Puszta szerencse, vagy Macron tényleg ért a labdarúgáshoz? Sokkal jobb lenne, ha a politikához is értene.

Politikai nyilatkozataival a párizsi zseb-Napóleonnak ismét „sikerült” megbotránkoztatnia Kelet-Európát. És a józan észt! Immár sokadszor. „Az egyik lényeges pont, amellyel foglalkoznunk kell – ahogy Putyin elnök mindig is mondta – az az orosz félelem, hogy a NATO egészen az ajtajukig ér, és olyan fegyvereket telepít, amelyek fenyegethetik Oroszországot” – nyilatkozta Macron a francia köztelevíziónak adott interjúban. Szerinte Putyin biztonsági garanciák iránti igénye megfontolandó szempont a Nyugat számára – „meg kell beszélnünk, hogy mire vagyunk készek, hogyan védjük meg szövetségeseinket és tagállamainkat, és közben hogyan adjunk garanciákat Oroszországnak azért, hogy visszatérjen a tárgyalóasztalhoz”. Egyszerűen meg áll az ész!

Oroszország civileket, köztük gyerekeket gyilkol Ukrajnában, rombol, pokollá teszi az ártatlan lakosság életét, s nem fordítva, de valahogy mégis Oroszországnak kell biztonsági garanciákat adni, legalábbis a macroni „bölcsesség” szerint! Milyen komolyabb garanciákat vár Putyin a Nyugattól annál, hogy ha lerohanja Ukrajnát, a nyugatiak akkor sem mennek harcba ellene, még Ukrajna területére sem lépnek be a csapataik, sőt, az ukránoknak sem adnak minden fegyvert, csak bizonyos defenzív fegyvereket, azt is kisebb mennyiségben, mint amennyit Kijev kér. Ha a Nyugat meg akarná támadni Oroszországot, akkor a mostaninál jobb casus belli-t nem találhatott volna.

Macron ötlete kicsapta a biztosítékot Kijevben és számos más kelet-európai fővárosban, de még a nyugodt és békés Finnországban is. Alexander Stubb volt kormányfő szerint Európa nem orosz részének is vannak jogos igényei a biztonságra, kizárólag ezekre kellene összpontosítani. Oroszország kell, hogy garantálja, hogy nem támadja meg szomszédait. Mert igenis Oroszország, a Szovjetunió támadja-támadta meg sorozatosan kisebb és gyengébb szomszédait, s nem fordítva. 1939-ben Lengyelországot és Finnországot, 1940-ben a balti államokat és Romániát, 1941-ben ismét Finnországot, 1956-ban Magyarországot, 1968-ban Csehszlovákiát, 1979-ben Afganisztánt, 2008-ban Grúziát, 2014-ben és 2022-ben pedig Ukrajnát. Nemcsak, hogy megtámadta, hanem területeket is elcsatolt egyesektől (a baltiakat mindenestől bekebelezte), illetve 1945-ben Jáltában a szovjetek az 1939-es Ribbentrop–Molotov-paktum révén megszállt, vagy 1944-ben katonailag meghódított területek megtartása mellett kardoskodott a nyugatiak előtt, majd az így megszerzett új területek biztonságára hivatkozva igázták le Kelet-Európát. Vagyis előbb nyers erővel elvették Besszarábiát, Galíciát és Kárpátalját, majd ezek biztonságára hivatkozva politikai-ideológiai iga alatt tartották azok megcsonkított anyaországait fél évszázadig. A kelet-európai kis nemzetek biztonsága nem számított, csak a hatalmas Szovjetunió biztonsága!

Ezért is szaladtak a keleti országok a NATO karjaiba, a NATO védőpaplanát nem nyugatról taszították kelet felé, hanem fordítva, a kelet-európaiak húzták magukra. Miután fél évszázadig Moszkva biztonsági érdekei alatt nyögtek, úgy látták, hogy végre eljött az ideje saját biztonsági érdekeik érvényesítésére. A NATO olyan védelmi szövetség, melynek tagjai tiszteletben tartják a nemzetközi jogot, beleértve mások területi integritását és szuverenitását. Nem indítanak hódító szándékú háborút, csupán egymást védik meg külső támadás esetén. 1949-ben a nyugat-európaiak, mostanság pedig Svédország és Finnország hasonló megfontolásokból csatlakoztak az USA vezette védelmi szövetséghez, nehogy Moszkva „biztonsági érdekei” fegyverrel felülírják sajátjaikat.

Az agresszív és terjeszkedő Oroszországnak nyújtandó „biztonsági garanciák” helyett Macron inkább az oroszok által megtámadott kelet-európai országok biztonságára összpontosíthatna, ahogy a volt finn kormányfő sürgette. Inkább az európaiak követelhetnék, hogy az oroszok szereljenek le minden olyan fegyverrendszert, amivel Európát képesek lehetnek támadni: stratégiai bombázók, ballisztikus rakéták, nukleáris fegyverek stb. Európának és a Nyugatnak kell biztonsági garanciát követelni, hogy Oroszország nem támadja meg szomszédait. Ha itt valakinek nem vették figyelembe a biztonsági szempontjait, az éppenséggel Ukrajna, melynek NATO-csatlakozását éppen Párizs és Berlin vétója akadályozta meg 2008-ban. Oroszország immár másodszor indított háborút ellene azóta. Az orosz propaganda ismételgetése helyett jobb lenne, ha Macron a focitippelésnél maradna. Jobban megy neki.