Kinek a felelőssége?

Odavisszük a segítséget, ahol baj van, vagy Európába importáljuk a Harmadik Világ problémáit? Az Orbán Viktor által a migránsválság kapcsán felvetett kérdésre születendő választól függ nemcsak az EU megmentése, de az európai civilizáció jövője is.

Afrikából és a muszlim világból milliós tömegek indulnak el Európába, s ha utóbbi befogadja őket, az üzenet egyértelmű az otthon maradók számára: gyertek ti is! Egyelőre sajnos Európa nyugati vezetői ezt a politikát folytatják, humanitárius okokra hivatkozva. Brüsszelben, Berlinben, Párizsban, Londonban, Stockholmban és szinte minden nyugati fővárosban nem győzik hangsúlyozni az EU felelősségét a harmadik világ szerencsétlenjei iránt, balliberális körökben pedig erkölcsi kötelességként kezelik ezt!

Milyen felelősségről volna szó tulajdonképpen? Hiszen az afrikai és muszlim országok elzavarták az 50-60-as években az európai gyarmatosítókat. Hiába mondta akkoriban az európai jobboldal, hogy az afrikaiak és az arabok nem elég érettek ahhoz, hogy saját magukat kormányozhassák, az érintettek és az európai szocialisták a gyarmatok azonnali teljes függetlensége mellett kardoskodtak, rasszistának, lenézőnek és paternalistának bélyegezve a gyarmatpártiakat.

Nos, immár több mint fél évszázada Afrika és a muszlim világ saját kezébe vette sorsát. Az eredmény siralmas. A lakosság manapság sokkal szegényebb, a nyomor sokkal elterjedtebb, mint az ezerszer elátkozott gyarmati korszakban. Afrika mai mezőgazdasági teljesítménye ugyanakkora, mint 1960-ban, noha időközben a megművelt terület 1,5 milliárd hektárról 2,3 milliárdra növekedett, s az éhes szájak száma lényegében megnégyszereződött. Más téren hasonló a helyzet, az infrastruktúra (utak, vasutak, kórházak, iskolák stb.) nem tudott lépést tartani a népességrobbanással, mármint ott, ahol bővítették a függetlenség elnyerése után. Sok országban ugyanis még a gyarmati időkből örökölt infrastruktúrát is tönkretették véres polgárháborúkban. Önirányítás alatt Afrika és a muszlim világ nagy része képtelen még a minimális életszínvonal biztosítására is. Jóllehet a függetlenség óta hatalmas nyersanyagkincseket fedeztek fel: kőolaj, földgáz, arany, gyémánt, nemesfémek. Az eladásukból befolyt hatalmas összegeket azonban nem utak, vasutak, kórházak vagy iskolák építésére, a városi víz-, csatorna- vagy áramvezetékek bevezetésére fordították, hanem polgárháborúk finanszírozására – mint például a hírhedt véres-gyémántok (Libéria, Sierra Leone, Kongó vagy Angola) stb. A szíriai, iraki vagy líbiai polgárháborúkat pedig nagyrészt kőolajból finanszírozzák. Arról nem is beszélve, hogy a szélsőséges fegyveres alakulatok, legyen szó Iszlám Államról, al-Quaedaról, Boko Haramról vagy különféle „felszabadító”-mozgalmakról, szintén nem a Holdról pottyantak, hanem a helyiek alakították.

Egyszóval a harmadik világ tönkretette életterét, elviselhetetlenné tette saját sorsát, s most tömegesen menekül saját tehetetlensége elől. Hova? Európába, az egykori gyarmatosítók kontinensére. Menekülnek a saját maguk által létrehozott káosztól, nyomortól. S netán azt, ami elől „menekülnek”, majd létrehozzák itt is Európában.

De hát Európának miért kellene egyáltalán állnia a számlát? Hiszen 1960 óta csupán Afrika 500 milliárd dollárnyi segélyt kapott a Nyugattól. Vissza nem térítendő, ajándékpénzről van szó, négyszer többről, mint amennyit a világháború után romokban heverő Nyugat-Európa kapott az USA-tól a Marshall-terv révén (akkor 12 milliárd, mai értékben 120 milliárd dollár). Hitelként, amit Nyugat-Európa törlesztett! Mert a nyugati jólét és fejlettség sem a Holdról pottyant, a helyi társadalmak hosszas és kitartó munkája hozta létre, sokkal mostohább természeti adottságok ellenére.

A harmadik világ elűzte az európaiakat saját konyhájából, hogy ő majd többet és finomabbat főz, és fél évszázad főzőcskézés után mégis az európaiak konyhájába – vagy inkább ebédlőjébe, a gazdagon megrakott asztalához – ront be, mert nincs mit ennie! Saját politikai-gazdasági-társadalmi főztjük ugyanis még számukra is megemészthetetlen. Miért kellene egyáltalán befogadni őket? Miért lenne Európa felelős azért, mert tönkretették életterüket, miért állná Európa a számlát azért, mert az afrikaiak, arabok, afgánok stb. fegyverrel intézik el nézeteltéréseiket? Miért lenne Európa felelős azért, mert a harmadik világ annyira túlszaporodott, hogy képtelen eltartania magát?

A harmadik világban már most is 3,5 milliárd ember tengődik nyomorban. A megállíthatatlan népességrobbanás révén az évszázad közepére számuk simán meghaladja az 5 milliárdot. Vagyis az Európába irányuló embertömeg jóformán kiapadhatatlan tartalékokkal rendelkezik, figyelmeztette Európát Orbán Viktor.

Nem lenne hasznosabb otthon segíteni őket, főleg, hogy európai integrációjuk egyre halványulóbb illúzió?