Klímacsúcs

Joe Biden amerikai elnök kemény szavakkal bírálta Oroszországot és Kínát, hogy nem tesz eleget az éghajlatváltozás megállítására. Nyugat-Európában és az USA-ban – mindenekelőtt balliberális körökben – immár klímasürgősséget emlegetnek, amennyiben az emberiség nem tesz gyors lépéseket a folyamat megfékezésére, a globális katasztrófa elkerülhetetlenné válik. A skóciai Glasgowban megrendezett ENSZ-klímacsúcs ezen lépésekről kellene döntsön.

Szakmai körökben azonban sokkal árnyaltabb a hozzáállás. Számos tudós szerint a sajtó és a politikum jelentősen felfújja a veszélyt. Mások szerint a klímaváltozás – és a globális felmelegedés – megkérdőjelezhetetlen folyamat, viszont korántsem biztos, hogy az emberiség felelős érte. A szakma sokkal óvatosabb, miután a hetvenes-nyolcvanas években sokan még küszöbön álló jégkorszak bekövetkezésével riogattak.

Nyugat-európai és amerikai balliberális oldalon azonban nincsenek ilyen kétségek, szerintük csakis a széndioxid-kibocsátás, s az abból keletkező üvegházhatás jelent veszélyt a bolygó számára. Ezért a kibocsátást kellene csökkenteni, mindenekelőtt a kőszén alapú hőerőművek felszámolása és a környezetkímélő zöld energiaforrásokra (szél, nap, víz) való áttérés révén. Európában, Észak-Amerikában már eddig is szigorúbbnál szigorúbb környezetvédelmi előírásokat fogadtak el, a gazdasági szereplők pedig eleve sok figyelmet és anyagiakat fordítanak a környezet kímélésére. De nem eleget, legalábbis az éghajlat-rettegők szerint, Európában – amely a világ széndioxid-kibocsátásának a 8%-t adja – ugyanis 282 kőszénalapú hőerőmű működik.

Nagyságrendekkel kevesebb, mint Kínában – az ázsiai óriás-országban majdnem 1200 ilyen hőerőmű működik, s további 95 épül! Kína toronymagasan a világ első számú környezetszennyezője, egymagában nagyságrendekkel több széndioxidot bocsát ki (a világ kb. felét), mint például az egész EU. A hivatalosan kommunista Kínában a legvadabb kapitalizmus tombol, olyan mint Lenin rémálmaiban: csakis a profitszerzés számít, a munkásokat éhbéren tartják, a környezetszennyezéssel pedig nem is törődnek. A jóval alacsonyabb előállítási költségek nyomán a kínai termékek folyamatosan kiszorítják a piacról a nyugatiakat. Indiában hasonló a helyzet, több mint 450 kőszénalapú hőerőmű működik, s további 28 épül. Akárcsak Kína, India – és általában a fejlődő ázsiai országok – sem hajlandó lemondani a gazdasági fejlődésről az éghajlatváltozás megállításáért. Ázsiában él ugyanis az emberiség 60%-a, s a lakosság rohamosan növekszik, vagyis évről évre egyre több embert kell energiával ellátni.

Máshol is aggasztó a helyzet: Brazíliában például évente egy Románia méretű területet irt ki az Amazonas menti esőerdőből, a bolygó legnagyobb őserdőjéből! A harmadik világ többi országában a lakosság robbanásszerű növekedése komoly terhet jelent a környezetre: mivel arrafelé nem törődnek víz- és csatornahálózatok kiépítésével, a hulladékok egyszerűen a folyókba kerülnek, olyannyira, hogy India és Afrika egyes nagyfolyóit teljesen ellepi a szemét, már nem is látni a vízfelületet!

Arról nem is beszélve, ha Kínában, Indiában, Brazíliában, Afrikában és általában a harmadik világban lenne is akarat a zöldenergia-forrásokra való áttérésre, aligha lenne anyagi háttér hozzá. A bányák, hőerőművek stb. bezárásával milliók maradnának megélhetés nélkül, a szélfarmok, vízierőművek, vagy napenergia-parkok kiépítése viszont rengeteg pénzbe kerül.

Oroszország ráadásul aligha bánná, ha a globális felmelegedés még nagyobb sebességbe kapcsolna. A manapság élhetetlen Sziberiában hatalmas, akár Európa-nagyságrendű területek virágozhatnának ki, a szó legszorosabb és átvitt értelmében egyaránt!