Koalíciós partnerek

Nagydobra vert elvek vagy a konc? USR vagy PSD? Lényegében erről dönt a PNL a koalíciós partner kiválasztásánál. Eddig egyik változatot sem zárták ki, mindkét oldallal tárgyalnak, s mindkét esetben jelentős engedményekre kényszerülnek.

Elvileg a PSD-vel való szövetkezés könnyebben menne, és jelentősebb parlamenti többséget biztosítana. Mindkét nagy párt jelentős klientúrát épített ki az elmúlt 30 év alatt, mindkettőnek több mint ezer polgármestere, és több száz (talán ezer?) egyéb közigazgatási pozíciót betöltő hadserege van, a pártok körül pedig számos bennfentes cég. A személyes átfedés is számottevő, 30 év alatt rengeteg politikai szerencselovag járta meg mindkét pártot, csupán tavaly a liberálisok egész PSD-s megyei szervezeteket igazoltak át. Valamennyien közpénzre kiéhezettek, akik a közvagyonhoz való korlátlan hozzáférést várják el a párt központi vezetőségétől, ideálisan a DNA távoltartásával, nehogy már betekintsen üzleti „húzásaikba”. Végül is Cîțu éppenséggel ilyen módszerekkel nyerte meg szeptember végén a pártelnöki tisztséget. Koalícióra lépve a PNL és a PSD jóformán csak a konc elosztásáról kell hogy egyeztessen, az adminisztráció és a közélet megtisztítását célzó reformtól mindkettő irtózik.

Csakhogy Ciolacuék leszögezték, hogy nem elégednek meg a másodhegedűs szereppel, a hatalmi tortát a parlamenti arányoknak megfelelően osztanák fel. Nem meglepő követelmény, tekintettel arra, hogy a PSD-nek egymagában több parlamenti képviselője van, mint a PNL-nek és az RMDSZ-nek együttvéve. Arról nem is beszélve, hogy az utóbbi időkben kiéleződött belháború nyomán a Ludovic Orbanhoz húzó disszidensek egyre nagyobb szeletet hasíthatnak ki a hivatalos PNL-ből.

Lemond-e a PNL a kormányfői tisztségről a PSD javára? A szocdemek maximum a tisztség időszakos megosztására hajlandók, vagyis arra, hogy a ciklus felében PSD-s, a másik felében pedig PNL-s legyen a miniszterelnök, de semmiképpen Florin Cîțu.

A PSD-vel való szövetkezés esetén azonban a PNL kétszeresen kínos helyzetbe kerülne: saját választói előtt járatná le – újból – magát, az utóbbi években keményen támadott ellenféllel frigyre lépve. Közpénzre éhes klientúrája pedig nem biztos, hogy jól lakna a levessel, miközben a PSD-s klientúra felfalná előle a főételt.

Az USR-vel való koalíció visszaállítása azonban a koalíción belüli politikai konfliktusok megismétlését vetítené elő. Ez esetben a PNL megtarthatná a kormányfői tisztséget, viszont jelentős politikai engedményekre kényszerülne, az USR ugyanis időpontokhoz kötött reformokért száll síkra. Az USR bátran belenyúlt a darázsfészekbe („kiváltságosak” speciális oltásközpontjai, bukaresti szemét-ügy, metrós-szakszervezet gyanús ingatlanügyei, parlamenti képviselők speciális nyugdíjai, a különleges igazságügyi szakosztály felszámolása stb.), ami komoly nemtetszést eredményezett a liberálisoknál. Az állami apparátus politikamentessé tétele szintén kényes kérdés, az USR és a PNL között e téren a legjelentősebb a különbség. Jelenleg jóformán minden intézmény és megyei igazgatóság vezetője pártpolitikai alapon került tisztségbe, az USR pedig ennek megszüntetését tűzte zászlajára a szakmai szempontok javára.

Helyi szinten, mindenekelőtt az erdélyi nagyvárosokban a PNL-s vezetők rátermett adminisztrátoroknak bizonyultak, akik tisztességes módon is képesek uniós forrásokhoz jutni, és fejlesztést generálni, nem kényszerülve balkáni fanarióta ügyeskedésre.

Melyik irányzat diadalmaskodik? A belső erőviszonyok és Klaus Iohannis elnök befolyása döntik el a következő napokban.