Kobalt, a csodálatos ásvány

A német Kobold szó azt jelenti hegyi manó, és ebből a szóból származtatják a periodikus rendszer 27. helyén, a vas és nikkel között elhelyezkedő ásványt, a kobaltot. Régen, az alkímia világában, a fémek keresése, tanulmányozása és misztikus értelmezése napirenden volt, köztük a kobaltbányászat is, hiszen kobaltból szerettek volna rezet, ezüstöt nyerni. Ha valami nem sikerült, a gonoszra hárítottak, a gonosz manók ármánykodására.

Ma a kobalt szerepe felértékelődött. Okostelefonok nem működnek kobalt nélkül, és a jövő elektromos autóihoz erős és jól működő akkumulátorokra lesz szükség, melyek kobalt nélkül elképzelhetetlenek. Nyugodtan kijelenhetjük, hogy a nyugati autóipar, de csodás „smartphone” telefonjaink jövője is a kobaltlelőhelyekkel rendelkező államok kezében van. Eddig sok probléma nem volt, jött az „áru”, főleg Kongóból. A helyzet a jövőben viszont jelentősen megváltozhat. Az okostelefonok, laptopok élete a kobaltbányák mélyén kezdődött eddig is, de az autóipar modernizálása a kobaltigényt az égbe emelheti. Az utóbbi évben a kobalt ára 120 %-kal emelkedett, és kvázi kobaltba fektetni pénzt kifizetődőbb lesz bármilyen más befektetésénél.

Jelentős kobaltbányák Ausztráliában, Marokkóban, Mexikóban is találhatók, de a világ kobaltkitermelésének kétharmada Kongóból ered. Itt viszont nagy bajok vannak. Az úgynevezett Kongói Demokratikus Köztársaság minden csak nem demokratikus.

Olvasok riportokat, nézem a tévét, böngészem az internetet, és amit látok, hallok, és próbálom megemészteni, az tragikus és dühítő. A vadkapitalizmus sok nagy szégyene között a kobaltügy az egyik legszomorúbb.

A felháborodás már elkezdődött, mikor az iPhone telefonokat, és hasonló eszközöket, az Apple és más nyugati cégek számára gyártó kínai gyárakba nyugati újságírók bejutottak, és közölték a világgal legalább a fél valóságot. Azért csak fél valóság, mert a riporterek beengedésével, a tényleges gyakorlat minden bizonnyal „retusálva” lett. Amit látni és tapasztalni lehetett az is rémtörténet. Rabszolgamunka, kiskorú munkások, zsúfoltság, öngyilkos munkások, reménytelenség és ezzel a rendszerrel „üzletelnek” a mi, nyugati, milliárdos haszonnal dolgozó világcégeink.

Kongóba is bejutottak bátor és szemfüles riporterek, és közölték a világgal a valóságot. Csak röviden, részletezés nélkül, a helyzet szemléltetése kulcsmondatokban: Kongóban szerencsétlen sorsú bányászok ezrei kalapálják, kéziszerszámmal ásott bányajáratok falait, felnőttek, és kicsiny gyermekek egyaránt. Ezekről fotók, és videófelvételek készültek. Állandóomlásveszélyes, hiányzik a statikai vagy egyéb tervezés és így, kézzel ásott járatokban, rendes megvilágítás és védőfelszerelés nélkül keresik a megfelelő lelőhelyeket. A kobalt mérgező anyag, de ez senkit nem érdekel. Amunkások annyi káros anyagot lélegeznek be közben, hogy igen gyakoriak a légzési megbetegedések, vagy akár a születési rendellenességek.

Minek is soroljam tovább, egy ilyen rövid kis cikk is elegendő, hogy a gondolkozó embert fellázítsa. A drága igazgyöngyöt is, amit aztán a nyugati dámák a nyakukban viselnek, garasokért hozzák fel a tenger mélyéről, a jó úszó, búvár fiúcskák, akik valahol, Indonézia szigetvilágában, gyakran életük kockáztatásával buknak alá naponta a tenger mélységeibe. A kongói kisgyereknek még rosszabb a sorsa, mert nem a kellemes meleg vízben, hanem a kongói szavannák nem túl kellemes levegőjében, a forró homok alatt kutatnak.

Bányabalhé Kongóban, 200 milliárd forint tűnt el a legnagyobb cégnél!, vagy. Beomlott egy kobalt bánya Kongóban, több mint harmincan meghaltak – ezekhez hasonló hírek naponta jelennek meg, és rövid távon nem várható változás.

Nálunk, itt Nyugaton, 2020-ra sem változik majd sokat a világ, várható, hogy megmarad az erős igyekezet, egy állandó gazdasági növekedésre, annak ellenére, hogy az értékesítések globális csökkenése és az elektromos járművekre való átállási kényszer erős hanyatlást mutat az autóiparban. Ezt a tendenciát Németországban már erősen érezni.

Nyersanyagokra azonban továbbra is szükség van, és Afrikáért felerősödik a harc. Oh, nem azért, hogy Afrika lakosságát, az ott nyomorgó tömegeket megsegítsék, hanem a föld alatt rejlő kincsekért. És ez a harc kegyetlen lesz, és a vesztesek elsősorban, mint mindig, a gyermekek, asszonyok és alulfizetett, kizsákmányolt férfiak lesznek.

Kína már régóta jelen van a földrészen, és taktikája egészen más, mint a nyugati gyarmatosítóknak. Ők nem akarnak „demokratizálni”, nem beszélnek „emberi jogokról”, és nem íntik meg a „despotákat”, kiskirályokat, akik kiszipolyozzák népüket, nem, ők hallgatnak, mindenre rábólintanak, de a nyersanyagot haza viszik, és a fekete bőrű hazai munkást szigorúan munkára fogják.

Ez volt az új éve első panaszkodása, és mondom, hiába imádkozunk, hiába kérjük a Megváltót, hogy segítse meg a világot, segítsen meg minket, mi is kell valamit tegyünk, mert be kell látni, így ez nem mehet tovább. Elsősorban világnézeti változásra, a sokat emlegetett „paradigmaváltásra” lenne szükség.

Hollai Hehs Ottó, Németország