Kompromisszum

Nagy sikert ért el Varsó és Budapest, büszkélkedett a magyar és a lengyel miniszterelnök, illetve sopánkodott a nyugati balliberális sajtó a múlt heti kompromisszum nyomán. Mely értelmében Magyarország és Lengyelország nem vétózta meg az EU 2021–27-es költségvetését (1074 milliárd euró) és a koronavírus-járvány okozta károk kiküszöbölésére létrehozandó helyreállítási alapot (750 milliárd euró) az uniós pénzalapok folyósítását a jogállamisághoz kötés miatt. A pénzügyi keretcsomagról júliusban állapodott meg a 27 tagország állam- és kormányfőit tömörítő EU-tanács, az Európai Parlament balliberális többsége azonban nem hagyta ennyibe és ideológiai feltételeket szabott annak elfogadásához. Budapest és Varsó ezen feltételek miatt folyamodott volna a vétóhoz, különben a brüsszeli balliberálisok ideológiai boszorkányüldözésre alkalmas ostorként használnák az uniós pénzalapokat.

A 750 milliárd eurós helyreállítási alapnál a lengyel–magyar vétó nem sokat ért volna, az EU maradék 25 tagországa elvileg más konstrukció formájában is felvehette volna a hitelt, a hétéves költségvetést viszont nem lehetett volna elfogadni Magyarország és Lengyelország hozzájárulása nélkül.

A kompromisszumot az EU soros német elnöksége dolgozta ki, és lényegében jegelte a vitatott kérdéseket. Vagyis azt, hogy nem világos, mit értenek konkrétan jogállamiság – és közös európai értékek – alatt, s ki dönti el, hogy egy ország betartja-e ezeket, vagy sem. A kompromisszum szerint Brüsszel csak akkor zárhatja el az uniós pénzcsapot, ha közvetlenül az uniós alapok elköltésével merülnek fel alapos kételyek. E téren nem volt nehéz megegyezni, az EU nyilván nem fogadhatja el, hogy egy tagország maffia-állammá váljon, hogy egy korrupt hatalom lemészárolja a törvényeket, csakhogy befolyásos politikusok megőrizhessék személyes szabadságukat és anyagi zsákmányukat.

Budapestnek és Varsónak azonban sikerült elhárítani az ideológiai gerillát, a nyugati balliberálisok nem erőszakolhatják rá saját ideológiai dogmáikat a renitens országokra jogállamiság címen. A múlt heti kompromisszum szerint a migráció és a családpolitika, például, tagállami hatáskörben marad. Az Európai Bizottság ugyanis migrációs cselekvési tervet készített nemrég, mely szerint a bevándorlás pozitív és üdvözlendő. Amennyiben egy tagország elutasítja ezt, elzárhatták volna a pénzcsapot a jogállamiság áthágása címén. Brüsszel szintén novemberben mutatta be a szexuális kisebbségek felkarolásának tervét, mely szerint az azonos neműek házassága és örökbefogadási jogai alapvető EU-s értéknek tekinthetők. Amennyiben egy tagország szembeszegülne ezzel, könnyen EU-s pénzalapok nélkül maradhatott volna. Több mint 100 lengyelországi önkormányzat ugyanis betiltotta a homoszexuális propagandát (balliberális nyelven „érzékenyítést”), s emiatt eleshetett volna az uniós finanszírozástól. A múlt heti kompromisszum viszont elhárította az ideológiai ostor csattanásának ezen veszélyét.

Mindezek mellett az úgynevezett jogállamisági mechanizmus is csak az után léphet életbe, ha az EU-s bíróság szerint az nem hágja át az uniós alapszerződéseket, ahogy Budapest és Varsó látja. A jogi hercehurca akár évekig is elhúzódhat, addig nem lehet megbüntetni Magyarországot vagy Lengyelországot, noha a precedensek alapján az EU-s bíróság valószínűleg elutasítja Budapest és Varsó felvetését.

Az unión belüli ideológiai küzdelem nem szűnt meg, csupán elhalasztódott. Ez idő alatt azonban Brüsszel a válságkezelésre és a gazdasági talpra állásra fordíthatja energiáját, mert erre az EU-nak valóban szüksége van.