Kormánykoalíció

Egy hét után véget ért a koalíciós válság. A PNL szakaszgyőzelmet aratott az USR-PLUS fölött, utóbbi egyik követelését sem tudta keresztülvinni. A politikai zombinak nevezett Florin Cîțu marad a kormányfő, bármennyire is kakaskodtak az USR-sek távozásáért. Vlad Voiculescu viszont nem került vissza az egészségügyi tárca élére, hiába álltak ki mellette pártkollégái. A válságot ugyanis Vlad Voiculescu menesztése váltotta ki, anélkül, hogy a kormányfő erről egyeztetett volna érintett koalíciós partnerével.

A személyi ügyekről szóló konfrontációt tehát egyértelműen a PNL és az RMDSZ nyerte meg, a tulipánosok ugyanis kezdettől fogva kiálltak a liberálisok mellett. Politikai téren viszont korántsem dőlt el a kérdés, további nézeteltérések könnyen előfordulhatnak, ami akár újabb konfrontációt eredményezhet. Az USR és a PNL (és RMDSZ) között ugyanis jelentősek a különbségek a reform mélységét és gyorsaságát illetően. Végül is a minapi konfliktus is arra vezethető vissza.

Vlad Voiculescu és csapata szakmai alapon szándékozott kezelni a koronavírus-járványt. Konkrét mechanizmust dolgozott ki a karantén bevezetésére, melyet a fertőzési rátához, a szabad kórházi kapacitásokhoz és egyéb számszerűsíthető szakmai szempontokhoz kötött.

Utóbbi inkább politikai megfontolások alapján kezelte a járványt, amennyire csak lehetett kerülte a szigorításokat, helyi karantént pedig csak ott vezetett be, ahol politikailag elfogadhatónak gondolta. Ezért került például Temesvár és Petrozsény karanténba, Bukarest és Kolozsvár viszont nem, noha utóbbiakban rosszabb volt a helyzet.

A másik nagy nézeteltérés az államapparátus átpolitizálása. Jelenleg jóformán minden kórházigazgató és megyei közegészségügyi igazgatóság vezetője pártpolitikai alapon került tisztségébe, vagy legalábbis párttag. Az USR ennek megszüntetését tűzte zászlajára a szakmai szempontok javára. A PNL (és az RMDSZ) nem rajong ezért, hiszen 30 év alatt jelentős klientúrát épített ki magának, olyan pártkatonákat, akik kiéheztek az adminisztratív tisztségekkel járó pénzre és hatalomra, miközben az USR-nek nincs ilyen klientúrája, legalábbis egyelőre.

A kiváltságok felszámolása is könnyen további ellentéthez vezethetnek. Vlad Voiculescu ugyanis nyilvánosságra hozta a tisztek, hozzátartozóik és egyéb „létfontosságúak” kiváltságos beoltási rendszerét, ami valósággal kicsapta a biztosítékot az ilyesmikkel sokkal elnézőbb (finoman fogalmazva) liberálisoknál. A botrány révén a kiváltságosak – lényegében ugyanazok a kategóriák, amelyek 1989 előtt külön bejáratú, jól ellátott boltokkal rendelkeztek, a rendszerváltás után „forradalmárként” jutottak újabb privilégiumokhoz, majd azok felszámolása után „speciális” nyugdíjakhoz jutottak – kénytelenek voltak visszakozni, a számukra fenntartott oltásközpontokat pedig meg kellett nyitni az oltásra vágyakozó gyalogpolgárok számára is. Amennyiben Ioana Mihăilă új egészségügyi miniszter asszony elődje nyomdokain halad, fennáll a konfliktus veszélye.

Az USR komoly engedményeket tett személyi kérdésben. Kérdéses azonban mennyire tart ki elvei és reformelképzelései mellett, illetve, hogy koalíciós partnerei mennyire hajlandók elfogadni ezeket, netán át is venni. Erről szól a koalíción belüli igazi politikai ellentét.