„Legyen a reformnak elkötelezett...”

Aki ma azt mondja, hogy a múlt szombaton már előre látta a vasárnapi választások kimenetelét, az előtt mély, zsenialitása iránti tisztelettel leveszem (már rég nem használt, de még meglévő) kalapom.

Magam bevallom: nem erre számítottam.

Hanem arra, hogy a romániai két legnagyobb párt, a PSD (szociáldemokraták) és a PNL (nemzeti liberálisok) harminc százalék körüli, de szoros eredményt produkál (ez pár százalékos csúszással bejött), s a hatalom megoszlása tekintetében, a következő kormány megalakításában nem lesznek különösebb problémák. A jobboldal győzelme egyértelműnek tűnt, különösen az előző választások eredményeinek függvényében, s a választások menetébe szerintem a jóízlésen (meg talán saját államfői – semlegességét követelő státusán) túlmenő mértékben beavatkozó államelnök megnyilvánulásai ezt vetítették előre.

Hogy ilyen, szörnyű pandémiás időkben egy kormány és vezető pártja szükségszerűen veszít népszerűségéből, az mondhatni törvényszerű. Mondjon akárki akármit: egy ilyen helyzetet lehet jobban vagy rosszabbul kezelni, de igazán jól, közmegelégedésre aligha. (Ha tudnak ilyenről, mutassanak fel egyetlen példát rá Európában vagy a világon!)

A PNL és az azt egyértelműen támogató államfő viszonylagos veresége tehát könnyen magyarázható.

No de akárhogyan is alakulnak a választási eredmények, végül is egy országnak kell kormány, végrehajtó hatalom, s az előbb-utóbb létrejön. (Volt már példa rá, a „demokratikus” Európában – Belgiumban például –, hogy az mintegy tíz hónapon át tartott.)

Romániában nem fog annyit tartani, meggyőződésem szerint az év vége előtt már lesz felelős kormányunk. Olyan, amilyen.

Tegnap hallhattuk egy kormánykolícióra esélyes párt (a kettő közül egyik) vezérétől – aki magát látta volna szívesen a miniszterelnöki székben –, hogy a lényeg: a kormányfő – meg, gondolom, az általa vezetett kabinet – legyen a reformoknak elkötelezett.

A reformoknak elkötelezettséggel tökéletesen egyetértek.

Románia jó tíz éve csatlakozott az Európai Unióhoz, és azóta, mondjanak akármit az ellendrukkerek, jókora utat járt be gazdasági és egyéb vonatkozásban.

Hogy a mai napig az EU utolsó országai közé tartozik gazdasági, infrastrukturális stb. vonatkozásokban, az aligha lehet vita tárgya.

Ebből egyértelműen következtethető: Románia, kétségkívül – egészségügyi, tanügyi, alkotmányügyi stb., de talán mindenekelőtt gazdasági – reformokra szorul, akármilyen kormány kerül napokon, akár heteken belül hatalomra.

Most, 2020 decemberének majdnem közepén kevés idő van a totojázásra: a jövő, 2021-es esztendőre nincs költségvetésünk, sőt kormányunk sem, pár hét múlva tehát nem tudjuk, milyen irányban, milyen irányelvek alapján induljunk a jövő esztendőnek.

Azt viszont a magam részéről támogatom: legyen a reformnak elkötelezett kormányunk.

Egy olyan reformnak, amely az ország javát szolgálja.

Ha reményeimben netalán csalódnék, sajnos, nem először fordulna elő.