Magyarságérzetből elégtelen!

A sajtóban megjelent egyik írásomat olvasva valaki az anyaországból azt kifogásolta, hogy megfogalmaztam véleményemet egy ottani eseményről. Ugyanazt hozta fel érvként, mint az egykori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc. Szerinte a nem ott élők, a nem magyarországi adófizetők ne avatkozzanak be az ország belügyeinek alakulásába. Bár nem értettem egyet a véleménnyel, de azóta igyekszem csak olyan témát a tollamra (bocsánat, a klaviatúrámra) tűzni, amely minket, a határon túliakat is érint ilyen vagy olyan formában. Nem mintha az ottan zajló egyéb események nem érdekelnének, de azok értékelését csak szűk baráti körben tárgyaljuk meg. 

Szóval most az oktatási miniszternő egyik kijelentése verte ki nálam (bizonyára másoknál is) a biztosítékot. Szerinte mindent elmond az ország állapotáról (?!) az a tény, hogy felnőtt férfiak sírtak, amikor a magyar nemzeti válogatott kiesett a futball-világbajnokság selejtezőjéből. Tette mindezt lekicsinylően röhincsélve. 

Azóta nem tudok magamhoz térni a felháborodástól. Elismerem, nem mindenki sportrajongó, nem kíséri figyelemmel a sportvilág eseményeit. Ezt nem róhatjuk fel hibaként, vétekként senkinek. De nem tudok olyan magyar személyt elképzelni, aki ne húzná ki magát egy-egy kimagasló magyar siker hallatára. Legyen az bármely sportágban. És aki egy-egy vesztes mérkőzést, elbukott versenyt követően ne érezne keserűséget. Olyat, amelytől ugyanúgy bepárásodik a szurkoló szeme, mint a győzteseknek kijáró nemzeti imánk felcsendülésekor. 

Jogosan merül fel bennem is, de másokban is a kérdés: vajon milyen neveltetést kapott a miniszter asszony? Vajon otthon a családjában, avagy egykori iskolájában soha senki sem beszélt neki a nemzetről? Nemzeti hőseinkről vagy történelmünk felemelő pillanatairól? Kiváló tudósainkról, közöttük a Nobel-díjasainkról? (Zárójelben hozzátenném: az olyan iskolák pedagógusainak átképzésére valóban nagy szükség lenne!)

A hölgy mondatait, röhincsélését hallgatva, bizonyos vagyok abban, hogy életében még egyszer sem vágta magát vigyázzállásba a Himnuszunk elhangzásakor. Mint teszi azt önkénytelen mozdulattal minden magát magyarnak érző személy. Ő legfeljebb kényszerből! teszi, ha éppen valahol reprezentál. 

Mint egykori pedagógusnak, nálam magyarságérzetből tett vizsgán ő nem kapna átmenő osztályzatot. A javítóvizsgára való felkészüléshez viszont ajánlanék neki néhány hetes erdélyi tartózkodást.