Ha késő ősszel, a savanyú káposzta eltevésének az időszakában az ember rákérdez valamelyik aradi piacon az eladásra kínált fejes káposzta termőhelyére, szinte biztosan Székudvart nevezik meg.
Azzal együtt, hogy az illető zöldségféle bárhonnan, még Magyarországról is eredhet. De hát Arad megyében a székudvari a sláger, ezért egyik barátommal gondoltunk egy nagyot: hogy biztosan elkerülhessük az átverést, kimegyünk Székudvarra, a fejes káposzta hazájába, ahol – valószínűleg fél áron – utánunk dobják az ősszel igencsak keresett zöldségfélét. Vállalkozásunkhoz nagy lendületet adott társam magabiztossága, aki egyszer már vásárolt a faluban kedvező áron jó minőségű káposztát. Amint a helyszínre értünk, felvillanyozott a kertekben néhol zöldellő káposzta, ami után hevesen kezdtünk érdeklődni. Csakhogy a káposztáskertek portáin nem volt otthon senki, akit az utcán találomra megkérdeztünk az eladó káposzta ügyében, a vállát vonogatta, vagy a szomszédos utca valamelyik házába küldött érdeklődni. Amelyik káposztás házban véletlenül otthon voltak, nem volt már eladó vagy a meglévőt le kellett volna szedni, amire viszont a gazdának éppen akkor nem volt ideje, se kedve. Az egyik utcakereszteződésben találkoztunk egy fejes káposztával megpakolt utánfutót vonszoló személyautóval, valósággal üldözőbe vettük, dudálva, fényjelzésekkel szólítva fel a megállásra. Amikor végre megállt egy ház előtt, bosszankodva legyintett: a káposzta nem eladó. Egyre aggodalmasabb arccal folytattuk a kutakodást, már több mint a fél falut bejártuk, mígnem társam az érdeklődő kilincselései során hosszabban időzött az egyik házban, ahonnan egy asszony társaságában diadalmas mosollyal került elő: most szedik, ráadásul van eladó is. A sorozatos kudarcból okulva telefonon felhívtam a barátnőmet, akiről tudtam, hogy ismerős Székudvaron. Vissza is hívott a jó hírrel: ismerőse éppen most indul egy szállítmány káposztával a piacra, megvár, amíg odaérünk. A nyakunkba szakadt kettős siker terhe alatt végül a helyszíni káposztástól kellett vásárolnunk, kínos helyzetbe kerülve barátnőmmel, akinek ismerőse hiába várt ránk a márkás székudvari káposztájával.
Amitől talán végleg elment a kedvem, a piacon többé meg sem kérdem, hova való, mint ahogy nem érdekel a többi márkás termék, amelyekről köztudott, hogy mindet a kínaiak állítják elő. Ezután már azon sem csodálkoznék, ha a székely krumplit, a ménesi bort vagy a székudvari káposztát is vágott szemű kínaiak árusítanák, akik sohasem a minőségre, csak a márkanévre hajtanak.
Hozzászólások