Megalázások

Egy héttel a történtek után is az úgynevezett „karosszék-botrányról” zeng az európai sajtó és a brüsszeli politika. Múlt héten ugyanis Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnök asszonyát súlyosan megalázták törökországi látogatása során. A megalázók ketten voltak, mindketten férfiak. A nyugati sajtó mindenekelőtt a házigazda Recep Tayyip Erdogan török elnök viselkedését ítéli el keményen, noha von der Leyen asszony kollégája, Charles Michel, az EU-s tanács elnöke ugyanolyan bugris bunkó módon viselkedett. Jóllehet az EU-t a két legmagasabb rangú vezetője képviselte az ankarai tárgyaláson, a házigazdák csak egy karosszéket biztosítottak a vendégküldöttség számára, amelyet Charles Michel fogalt el, miközben kolléganője állva maradt ülőhely hiányában (a másik karosszékbe Erdogan ült belé). Lehet, hogy a törökök a tudatos protokoll-melléfogással akarták a brüsszeli vezetők tudtára adni, hogy mennyire tartják az EU-t, Charles Michel viselkedésére azonban akkor sincs semmilyen mentség. Amikor látta, hogy a házigazdák csak egy aranyozott karosszéket biztosítanak a vendégeknek, nyomban át kellett volna engednie azt hölgy kollégájának, arról nem is beszélve, hogy jól nevelt férfi eleve nem ülhet le, mielőtt a hölgyek helyet foglalnának.

A magas rangú EU-s küldöttség azért ment Törökországba, hogy móresre tanítsa Erdogant emberi jogokból és megleckéztesse demokráciából, legalábbis ez volt a látogatás hivatalos célja. Ehelyett Erdogan és Michel kettős faragatlansága ismét megalázta az EU-t a nagyvilág előtt. Immár másodszor, februárban Josep Borell EU-s külügyminisztert hasonló megalázás érte Moszkvában. A katalán nemzetiségű, ámde a spanyol szocialisták berkeiben politizáló Borell hasonló kioktató, követelményeket megszabó céllal utazott az orosz fővárosba, amit nem sikerült elérnie, viszont az oroszok éppen látogatása idején utasították ki EU-s tagországok diplomatáit, és megbízhatatlan partnernek minősítették Brüsszelt. Akárcsak a minapi ankarai megalázás nyomán, akkor is kritikaözön zúdult az EU-s intézményekben és a sajtóban az EU vezetésére a csapnivaló külpolitikai „teljesítmény” miatt.

Az újabb megalázás úgy hiányzott az EU-nak, mint mókusnak az erdőtűz, az uniós szinten kezelt oltáskampány lassúsága miatti kritikaözön után. Külpolitikai siker helyett, amely elterelte volna a figyelmet legalábbis egy ideig a járványkezelés kudarcáról, az EU újabb pofont kapott. Ami jócskán megtépázza a világpolitikai babérokra pályázó unió nemzetközi tekintélyét: Brüsszel nemcsak a keleti tekintélyuralmú vezetők lábtörlője, hanem azok ügyesen ki is aknázzák az uniós intézmények homályosan megfogalmazott hatásköreiben rejlő megosztási lehetőségeket. Az EU-tanács elnökének (korábban Belgium miniszterelnöke) modortalansága már csak hab a megalázás tortáján.