Megoldások (I.)

Legutóbbi, demokráciát bíráló írásom kapcsán egyesek megkérdezték: miért „bántom” a demokráciát, hiszen ennél jobb megoldás nincs. Igaz, a világ irányítására, kormányzására még nem találtak más, jobb megoldást, de kérdezem, kerestünk-e jobbat?

Ha a világ menetét nézzük, és a mai demokráciát, csak egyet állíthatunk, ma már sehol nincs igazi demokrácia. Nézzük a nagyhatalmakat. Kínában soha nem volt, nincs és nem lesz demokrácia, de ez vonatkozik az óriási orosz birodalomra is. Ilyen hatalmas tömeget és ilyen kiterjedésű országot nem lehet demokráciával iránytani. Indiában papíron létezik valami hasonló. Az Egyesült Államok egy külön fejezet. A kezdetekben hagyományos puritán, erősen vallásos gondolkodás helyébe belépett az angol liberalizmus, és ténylegesen kiépítettek egy jól működő demokráciát, de ez sem épült soha népuralomra, a dolgokat kezdetben kiváló hazafiak, később már a bankárok rendezték.

Az amerikai demokrácia tévútra tévedése nem új keletű. Nehéz pontos időponthoz kötni, de párhuzamot látunk a kapitalizmus, a teljhatalmú bankrendszer és a vele párhuzamosan, a sajtó, (mai nevén média) felemelkedésével. Az Államokban éppen egy magyar származású, makói zsidó fiú, Pulitzer József az, akinek óriási szerep jutott az amerikai zsurnalisztika felemelkedésében, sokan őt tartják a modern hírlapírás megteremtőjének.  Ö még vallotta, hogy a sajtó küldetése nemcsak hírközlés, de a köz szolgálata is. Ez kezdetben politikamentesen folyt, később hatalmi erőre kapott, és talán innen számíthatjuk a sajtó politikai hatalommá emelkedését. Hogy az egészből pár évtized alatt mi lett, azt visszanézhetjük pl. a háromszoros Oscar-díjas két Frank Capra-filmből, aki a harmincas, negyvenes években, bátor szatírákban ábrázolta az akkori amerikai média erőszakos hatalmi törekvéseit (Az utca embere vagy Becsületből elégtelen). Mikor Hollywoodot emlegetem, akkor a régi, mitikus aranykorra gondolok, az 1938–1960 közötti évekre, amikor még egységes látomást sugallt, hitt a demokratikus rendszerben, az osztálynélküli társadalomban, és így tovább. A modern idők Hollywoodja már a globalizációs világ liberális kultúrájának exportálója, de még mindig vannak olyan erők, alkotók, akik reménykednek a régi idők eszméinek a visszatérésében.

A már említett Spengler és még mások szigorúan bírálták az európai demokráciát, és igazuk lett, mert a szélsőbal kitermelte a kegyetlen szovjet diktatúrát, a szélsőjobb pedig a náci rendszert. A második világháború (Jalta) után, a felszabadított és két részre osztott Európát, már nem a nemzetek kontinenseként, hanem egy területként, érdektérségként kezelték a győztes nagyhatalmak, ennek eredményeként az európai demokrácia már kezdett betegeskedni.

A legtöbb bírálat a rendszer ellen éppen ott született, ahol kezdetben a demokrácia a legerősebb volt, az Egyesült Államokban. Az egész világon jól ismert nyelvész, társadalomkritikus, gondolkodó, Noám Chomsky szerint a világon a nagyvállalatok uralkodnak, a média pedig mindent megtesz, hogy az emberek figyelmét elvonja a valós problémákról. Társadalmunkról alkotott véleménye egy mondatban: Egy meglehetősen kificamított, rengeteg hazugsággal, csalással és vérrel terhelt úton jutottunk mai „fejlettségünkhöz”. Chomsky erős bírálatai és kora ellenére (dec. 7-én lesz 93 éves) optimista maradt, és állítja, hogy változtatni lehet, megoldásokat kell keresni, és akkor más lehet a világ.

Hollai Hehs Ottó, Németország