Méltányosság

Leltározni kell a közszféra bérpótlékait, de idén nem faragunk le belőlük, hangsúlyozta Kelemen Hunor nemrég a bukaresti sajtónak. Jelenleg még arról sincs pontos kép, hogy mennyi és milyen jellegű bérpótlék van érvényben a közszféra alkalmazottjai számára. Mert bérpótlékok jóformán csak az állami és önkormányzati szférában vannak, a privát szférában ritkaságnak számítanak. Sőt, nemegyszer döbbenetesen igazságtalanok, a közalkalmazottaknak számos olyan dologért jár pótlék, ami az adott terület természetes velejárója (pl. alagútpótlék a bukaresti metró alkalmazottjainak). Az egész szemlélet torz, a privát szférában például a munkavállaló örül, ha például új számítógépet/laptopot/tablettet kap munkavégzésre a munkáltatótól, az állami szférában viszont – állítólagos veszély vagy túlterhelés miatt – bérpótlék járhat ugyanazért. Aligha meglepő, hogy a torz helyzet kicsapta a biztosítékot Kelemennél. Az RMDSZ elnöke szerint: „Senki sem kötelez, hogy az állami szférában dolgozz, ha ennyi veszély vár minden sarkon”.

A közszférában és a privát szférában uralkodó viszonyok között ugyanis jelentősek a különbségek, s nemcsak az előbbiben lévő tengernyi féle bérpótlék miatt. Már eleve a bérszintnél is jelentős az eltérés, a közalkalmazottak átlagban majdnem kétszer többet keresnek, mint a versenyszektor alkalmazottjai. Holott a jól működő, fejlett piacgazdaságokban éppen fordított a helyzet: aki pénzt akar keresni a privát szférában keres munkát, nem az állami, vagy önkormányzati adminisztrációban. Arról nem is beszélve, hogy a koronavírus-járvány okozta gazdasági visszaesés is roppant érzékenyen érintette a magánszférát, számos vállalkozás kénytelen volt lehúzni a redőnyt és elbocsátani alkalmazottjait, de szerencsésebb esetben is sor került lefaragásokra. Az állami szféra alkalmazottjait viszont nem érintette a válság, sem munkahelyeik nem kerültek veszélybe, s bérszintjük sem csökkent. Jóllehet a közszférát a versenyszektor kitermelte adókból finanszírozzák!

Mi több, az állami szféra alkalmazottjai számára a munkaszüneti napokat szigorúan betartják, miközben a versenyszféra számos alkalmazottja gyakran szombaton és vasárnap is dolgozik. A szabad napokkal hasonló a helyzet, az állami alkalmazottak számára pünkösdhétfő, május 1., november 30., december 1. stb. szabadok, miközben a magánszféra legtöbb alkalmazottja részére csupán a legfontosabbak (húsvét, karácsony, újév) valós szabad napok.

Mindezeket korrigálni kell, a gazdasági fenntarthatóság és a társadalmi méltányosság egyaránt megkívánja. Még akkor is, ha ez politikailag kényes, hiszen óhatatlanul népszerűség-vesztességgel jár, az utóbbi években mesterségesen felpumpált, túlméretezett állami szektor alkalmazottjai aligha díjazzák az urnáknál kiváltságaik elvesztését. A kormánypártok is tisztában vannak ezzel, még ha igyekeznek elhalasztani is a szükséges döntéseket – Kelemen nyilatkozata is erre utal.