Menyasszony

Oly hevesen udvaroltak a hazai politikai pártok az elmúlt hét végén az RMDSZ-nek, mint egy tánciskola legbájosabb kisasszonyának.

Remélhetőleg se Béla, se Hunor nem szédült ebbe bele.

Amit, ha halkan is, érdemes külön megjegyezni, hisz miközben a nagylegények csábosan a szelet csapták, a román médiából ismét kiderült, hogy a politikai osztály és a sajtó annyira sem tisztel, vagy ismer még mindig minket, hogy keresztnevünket meg tudja különböztetni vezetéknevünktől.

Menyasszonynak azért kívánatosak vagyunk, főleg most, amikor rajtunk áll, bukik-e, vagy marad a kormány, s jövőre választások lesznek.

Ezzel is magyarázható, hogy a kormány és a politikai pártok első számú vezetőiket küldték a magyar kongresszusra, amelyről csak a kuvaitba egérutat keresett államfőnk hiányzott.

Aki bizonyára  nem akart egy széksorba ülni a szocialisták, liberálisok, konzervatívok és a kormány vezérével, már csak rátartiságból sem, hiszen neki nem nagyon sikeredik a Cotroceni palotában együtt tárgyalni velük.

S talán az elhangzott felsőfokú dicséreteket sem akarta hallani, főként egy olyan időszakban, amikor saját pártja zuhanórepülésben van, s éppen most keres számára egy elfogadható új vezért.

Markóról viszont csak felsőfokon beszéltek a meghívott hazai politikusok. Szavakból valóságos szobrot emeltek számára, amely, ki tudja, valamikor akár bronzszoborrá is változhat Marosvásárhelyen vagy akár Bukarestben is, Budapesten esetleg csak később, ott az erdélyi államférfiaknak nagyobb idő eltelte után szoktak szobrot emelni.

Sajnáljuk, hogy a magyarországi kormánypárt küldötte annyira melléfogott: úgy látszik, azt képzelte, hogy egy megyei FIDESZ-értekezleten szónokol, útmutatásokat is adhat az erdélyi magyaroknak.

Azt viszont egyenesen hiányoljuk, hogy az új pártot alakító Tőkés László és a Magyar Polgári Párt nem vett részt a kongresszuson, bárki hibája is ez, megbocsáthatatlan, hisz ha marakodunk is, marakodjunk legalább testvériesen, s ne faljuk fel egymást.

Se Nagyváradon, se Bukarestben, se Budapesten. Kár lenne, ha az európaiság helyett a balkánizmust választanánk.