Mi lesz a menekültekkel?

Komoly problémát okoz Európának a tálibok afganisztáni győzelme. Nem is alaptalanul, újabb menekültáradatra lehet számítani.

Nem ismételjük meg 2015 hibáit, nem lesz újabb tömeges menekülthullám, szögezték le Brüsszelben és több nyugat-európai fővárosban, Berlinnel az élen. Az akkori úgynevezett „wiklommenskulturnak” nyoma sincs, a keserű tapasztalat kijózanította Európát. Akkor főleg szírek és irakiak (vagy magukat annak állító egyéb arabok) zúdultak az EU nyugati tagországaiba, különösképpen a legszélsőségesebb migráns-barát Németországba és Svédországba, de afgánok is jöttek szép számmal.

Manapság senki sem várja tárt karokkal, plüssmacikkal és tapssal az EU-ba igyekvő migránsokat. Az uniós és nemzeti vezetők szinte egymásra licitálva utasítják el az ellenőrizetlen beáramlást, noha olyan hangok is akadnak – mint pl. Ursula von der Leyen EB-elnök asszony –, amelyek a humanitárius segítségnyújtás „erkölcsi kötelességét” is szóvá teszik.

Erre viszont jóval kevesebb a vevő Európában, miután a jelentős emberi és felszerelési fölényben lévő afgán hadsereg gyáva módon elmenekült a sokkal gyengébb tálibok elől, vagy egyenesen átállt hozzájuk, fegyverestül. Ha maguk az afgánok nem védik meg országukat és asszonyaikat a szélsőséges táliboktól, miért kellene másoknak megtenni? A 20 éves amerikai bábáskodással és jelentős anyagi ráfordítással felépített afgán rendszer napok alatti összeomlása valósággal sokkolta a Nyugatot, szinte senki sem számított arra, hogy maguk az afgánok oly hamar hátat fordítanak a Nyugat-barát szemléletnek.

Mi lesz az afgán katonákkal? Mármint azokkal, akik nem álltak át a tálibokhoz, de fegyvert sem ragadtak hazájuk megvédésére? Sokan közülük valószínűleg Európába igyekeznek „szegény menekültként”, akik ugyebár a tálibok bosszújától tartanak. S nemcsak ők, de velük terroristák is jöhetnek Európába, szintén „szegény menekültként”. Sőt, a környező országokból – különösképpen Pakisztánból – további tömegek indulhatnak Európába gazdasági megfontolásokból, személyi iratok nélkül, afgán menekültnek álcázva magukat. Ők aligha a szivárványos felvonulások „lenyűgöző” látványáért indulnak Európába, hanem annak jóléti rendszereiért.

Az afgánokra jóformán senkinek sincs szüksége. Irán és Pakisztán – melyek már az 1980-as évek eleje óta külön-külön is több millió afgán menekültet fogadtak be – leszögezte, hogy betelt a pohár, nem fogad be újabb afgánokat. Afganisztán északi szomszédjai, a Szovjetunió összeomlása után függetlenné vált Türkmenisztán, Üzbegisztán és Tádzsikisztán is jelezték, hogy nem fogadnak be menekülteket, annak ellenére, hogy többnyire a határ másik oldalán élő nemzettársakról van szó. Az európai mércével szegény és elmaradott Üzbegisztán és Tádzsikisztán ugyanis attól tart, hogy a szerintük zabolátlan afganisztáni üzbégek és tádzsikok befogadása a szélsőséges iszlámot és a politikai viták fegyveres „megoldását” eredményezné. Az erősen vallásos, csontvelőig oroszellenes afganisztáni tádzsikok és üzbégek pedig mindig is lenézték, sőt megvetették az anyaországban élő, elpuhult, eloroszosodott és szekularizált nemzettársakat.

Afganisztán szomszédjai legfeljebb átengedik területükön az afgán menekülteket, a végső cél azonban Európa. Törökország is leszögezte, hogy nem lesz az EU menekült-raktára, falat is épít iráni határára.

Európa viszont nem tud mit kezdeni az ide igyekvő afgánokkal. Sem a tagországokon belül, sem a tagországok között nincs egyezség az illegális migránsok befogadásáról, éppen ellenkezőleg, a migráció az EU sebezhető pontja, Achiles-sarka. Ráadásul az afgán felnőtt lakosság több mint fele analfabéta, s azok is, akik valamilyen iskolát jártak (4–6 osztályt), inkább a Koránt tanulták. A szírek – és általában az arabok – körében lényegesen jobb a helyzet, azok kijártak legalább 8 osztályt. Európa azonban velük sem tud mit kezdeni. A saját hazájuk megvédését elutasító afgánok úgy hiányoznak ráadásként, mint mókusnak az erdőtűz.