Nappali világítás

Mindenszentek előtt az újságokban, a rádióban, a tévében egymást váltották a hírek a temetőkben és környékükön zajló előkészületekről, a nagytakarításról. 

Jobb helyeken a városok, de a kisebb településeknek a vezetősége is megerősített rendőri vagy polgárőri járőrszolgálatról gondoskodott, hogy mindenszentek ünnepén, halottak napján az emberek zavartalanul tudják felkeresni elhunyt szeretteiknek a sírjait. Hogy oda jövet vagy a helyszínen ne zaklassa őket a koldusok, a szipózók, a munkakerülők hada. Hogy a sírnál nyugodtan elrendezhessék a hozott virágokat, ne kelljen attól tartaniuk, hogy távozásuk után azokat ellopják. Hogy békében meggyújthassák a gyertyákat, amelyeknek a fényében, sötétedés után is gondolatban együtt lehessenek az elhunyt, szeretett személyekkel. Mert ugye, a világítás nem napfényben, hanem sötétedés után az igazi, a meghitt, az emlék- és gondolatébresztő.

A jelzett előkészületek, természetesen, Aradon is megtörténtek, ahol a keresztény hívek már hetekkel az ünnep előtt elkezdték a takarítást, a mindenszenteket megelőző napon kivitték a virágokat, hogy az ünnepre elhunyt szeretteik sírjai is rendben, virágdíszben várhassák a világítást. Nem csupán a civil, hanem a hivatalos előkészületek is megtörténtek: a megyeközpont önkormányzatának az alárendeltségébe tartozó, a temetők adminisztrációját intéző Település Gazdálkodási Vállalat vezetősége az ünnepekre betiltotta a temetőkbe személyautókkal történő belépést. Rendeletüket olyannyira komolyan vették, hogy saját szemétszállító teherautóik sem mehettek be, ezért a Felsőtemetőben mindenszentek ünnepén halomba dobálva, illetve nejlonzsákokban állt a hetek óta zajló nagytakarításnak a szemete. Járőröző rendfenntartók odarendelése bizonyára meg sem fordult a fejükben, ezért a temető bejáratánál, illetve a belső utakon hajléktalanok, szipósok kunyeráltak pénzért vagy élelemért. Az emlékezve imádkozni vágyók nyugalmát, biztonságérzetét tovább rontotta a csoportokban kószáló, nagykalapos romáknak a hangoskodása, akik egy-egy túlgyertyázott, -világított sír köré kuporodva, hevesen vitatkoztak, iddogálva emlékeztek elhunytjaikra. Rajtuk kívül, alig néhány, kisebb csoportba tömörült hívő merte megvárni az igazi, alkonyat utáni világítást.

A túlnyomó többség kénytelen volt beérni az elkapkodott, nyugtalan körbetekintésekkel vegyes, de biztonságosabb nappali világítással. Ami nem az ők, hanem a városvezetés, a temető adminisztrációjának a lelkén szárad.