NATO-feszültségek

Oroszország a balti országok vagy Románia elleni hadművelettel tesztelheti a NATO védelmi kapacitását, figyelmeztetett Ben Hodges amerikai tábornok, a NATO európai haderőinek egykori parancsnoka. A figyelmeztetés aligha meglepő, noha csak részben tekinthető valósnak: a balti államok területileg is határosak Oroszországgal, a meglepetésszerű orosz invázió reális biztonságpolitikai kockázatot jelent. Romániának viszont nincs szárazföldi határa Oroszországgal, az orosz hadseregnek előbb le kellene rohannia Ukrajnát, hogy országunk közvetlen szomszédságába kerülhessen, ami mégis komoly falat, s aligha történhetne meg észrevétlenül.

Az amerikai tábornok figyelmeztetése inkább a NATO és európai partnerei szoros, illetve feszült viszonyáról szól. Az USA közel tízezer katonát von ki németországi bázisaiból, amit Berlinben óriási felháborodással fogadtak, főleg hogy Washington nem is értesítette őket erről, a német hatóságok a sajtóból értesültek az amerikaiak tervéről. Amire hétfőn Trump elnök még rátett egy lapáttal, megerősítvén a csapatkivonást, és élősködéssel vádolva a nyugat-európai tagországokat, mindenekelőtt Németországot.

Az USA és Nyugat-Európa között évek óta feszült a viszony. Az USA már Obama elnök idején felszólította az összes NATO-tagországot, hogy emelje GDP-je 2%-ra katonai hozzájárulását. Trump határozottan számon is kéri ezt, kemény szavakkal ostorozva az időközben látványosan meggazdagodott nyugatiakat ennek elmaradása miatt. A nyugati országok – Németországgal az élen – nem hajlandók ennek teljesítésére, holott volna anyagi forrásuk, viszont szorosabbra fűzik az energetikai kapcsolatokat Oroszországgal (Északi Áramlat 2 földgázvezeték). Ami vörös posztó az USA és Kelet-Európa számára. Washingtonban aljas, övön aluli ütésnek tekintik, hogy a nyugat-európaiak nem hajlandók növelni pénzügyi hozzájárulásukat a NATO fenntartására, de elvárják, hogy a NATO védje meg őket attól az Oroszországtól, amely éppen a nyugatiaknak eladott földgázért kapott pénzből fejleszti hadseregét. Sőt, a nyugatiak – Franciaországgal az élen – európai hadsereg létesítését szorgalmazzák.

Ellenben a kelet-európai tagországok hajlandók teljesíteni az USA követelését (Lengyelország és a baltiak már teljesítik), Lengyelország és Románia ráadásul stratégiai partnerséget is kötött az USA-val, ideológiai őrültségnek tekintve az európai hadseregről szóló nyugati ámokfutást. Lengyelország és a baltiak ráadásul állandó jellegű, nagyméretű NATO bázisokat követelnek területükön. Politikailag a NATO ugyan keletre mozdult, katonailag viszont nem, nagy bázisai még mindig az egykori vasfüggöny mentén, Olaszországban és főleg Németországban találhatók. Azok lényegesen kisebbek, mint a hidegháború idején – akkoriban Németországban mintegy 250 000 amerikai katona állomásozott, manapság viszont csak 34 500, amiből Trump 9500-t von ki. Az elszántan NATO-párti lengyelek és baltiak azt remélik, hogy hozzájuk helyezik ezen csapatokat, ha Washingtonban jelentősen megingott (?) a nyugat-európai szövetségeseibe vetett bizalom.