Bevallom, karácsony-imádó vagyok. És hiába, hogy a számok szerint már felnőttem, én még hiszek a Mikulásban, Angyalban, a mesékben, a csodákban. Akik közel állnak hozzám, azok tudják, hogy az otthonomban álló karácsonyfa látványát, varázsát egész évben el tudnám viselni, és enyhe túlzással a húsvéti lakásdekorációt azonnal karácsonyira cserélném.A karácsonyi dalokat még nem is említettem, a rongyosra nézett filmekről nem isbeszélve, hiába, hogy elcsépeltek, ezer évesek, számomra mindig visszahozzák a sok szép elmúlt karácsony meghittségét, bűbáját.Nem értem azokat, akik december elejétől siránkoznak a karácsony miatt, mert nyűg nekik a nagytakarítás, ablakpucolás, ajándékok kitalálása, beszerzése, főzés, sütés és minden, amit ma már – sajnos – a karácsonyhoz társítanak.Legrosszabbul az érint, amikor ezt hallom: „már megint át kell menni anyámékhoz”. Most még inkább rosszul érint. József Attila jut eszembe: nincsen apám, se anyám...Olyan jó lenne mindig meggondolni, amit kimondunk, vagy átfogalmazni, amitgondolunk. Kopog az ajtón a karácsony, hadd menjünk át jó szívvel anyáékhoz, lehet jövőre már nem lesz kihez menni. Menjünk akkor is, ha túlzott aggodalmaskodásával sokszor kihoz a sodrunkból, menjünk, és vigyünk magunkkal mindenkit, akit szeretünk.Vegyük magunkat körbe a családdal, és örüljünk azoknak, azokkal, akik még velünk vannak.Törekedjünk a tisztaságra, de ne a lakásban, tegyünk rendet, de ne a lakásban, nyissuk ki a szívünket, engedjük be a karácsonyt, és nevessünk magunkon, ha megkönnyezzük az ósdi karácsonyi filmeket, dalokat.Nevessünk, és örüljünk, hogy érzünk, hogy szeretünk, és az sem baj, ha nem látunk ki az ujjlenyomatos ablakon, vagy kilocsogtatjuk a húslevest a frissen terített ünnepi asztalra.Ne mérgelődjünk, hogy kissé hézagos a karácsonyfa, hogy a bejgli megrepedt, hogy sótlan a töltött káposzta, hogy nem jutottunk el a fodrászhoz.Nézzünk körbe, és örüljünk azoknak, akik velünk vannak, együtt gondoljunk azokra, akik már nincsenek itt, és küldjünk egy mosolyt nekik, hisz az áthatol minden időn és dimenzión. De legfőképpen amire törekedjünk: ne legyen nyűg a karácsony!
Hozzászólások