Nem tanulunk

Szomorúan olvasom a kimutatást arról, hogy az elmúlt két-három évtizedben hány keresztény templomot alakítottak át mecsetté Nyugaton, elsősorban Angliában és Franciaországban. A számok elképesztőek. Akárcsak az a hír is, amit egy Franciaországban szolgálatot teljesítő aradi római katolikus paptól személyesen hallottam: olyannyira lecsökkent a gyakorló keresztények száma Frankhonban, hogy az egyház nem tud mit kezdeni a feleslegessé vált épületekkel. Akkora a karbantartás költsége, hogy kénytelenek megválni tőlük. Így kiadják raktárnak, szórakozóhelynek, tornateremnek. Vagy felvásárolják a muzulmán közösségek, amelyek tagjai meg is töltik azokat. Az illető mondja, hogy a magát kereszténynek valló (?) országban rendkívül kicsi a keresztény hitben élők száma. (Az ötvenes években még a lakosság 90 százaléka volt templomjáró!) A középkorban épült, ékszerdobozhoz hasonló hatalmas székesegyházak (Reims, Rouen stb.) vasárnapokon és a keresztény ünnepek alkalmával is szinte üresek. A leégett Notre Dame meg ki tudja, mikor fog elkészülni. Reméljük, nem csak turista látványosságnak. A keresztény világ (sajnos) nem tanult a történelemből. A többség közönye, a széthúzás miatt szűnt meg a keresztény világ Ázsia nyugati, Afrika északi részén. A Szentföld visszafoglalására, nem pedig az ázsiai keresztény közösségek védelmére indított keresztes hadjáratok csak egy-egy uralkodó, pápa igyekezetét dicsérik, korántsem a kereszténység kiállását a hittársaik mellett. Az összefogás hiánya vezetett az ezer éven keresztül tündöklő keresztény Bizánci Császárság felszámolásához, eltűnéséhez mindörökre. Senki sem próbálta segíteni a végveszélybe jutott birodalmat a haláltusájában. A Justinianus császár idejében épült, az akkori idők legnagyobb egyházi épületét még 1453-ban dzsámivá alakították. Most múzeumként működik. (Az épület magyar vonatkozásaként: a bejáratnál Szent László királyunk leányának, Piroskának, görögül Eiréné/Irén császárnénak, az ortodox egyház szentjének a mozaikképe.) A Kr.u. 537-ben felszentelt Hagia (Aja) Szophia-székesegyház példája intésként szolgálhatna a nyugati kereszténységnek. Nem kell a túl messzi jövőbe látó jósnak lenni ahhoz, hogy valaki előre megmondja: a londoni Szent Pál-bazilikára, avagy a párizsi Notre Dame- (Miasszonyunk-)székesegyházra is hasonló sors vár. Ez az angol és a francia társadalom keresztény hite feladásának, a demográfiai mutatók alakulásának, valamint a nyugati országok liberális kormányai politikájának az egyenes következménye. Az utóbbiak már a keresztény jelképeket (kereszt, kehely, csillag) is tiltják. (Valahol Szent II. János Pál pápa szobrát azért kellett eltávolítani köztérről, mert nyakában kereszt lógott.) A hagyományos keresztény ünnepek (karácsony, húsvét, pünkösd) elsumákolásáról nem is beszélve. Mondhatnám: keresztények, ébresztő! De nincs kinek.