Kína gyökeresen átszervezi demográfiai stratégiáját, az egygyerek-politikáról való lemondást célozva a kétgyermekes családmodell javára. A társadalom elöregedése és a nemek közötti egyensúly felbomlása készteti erre.
Kína 1980-ban vezetette be – a Deng Xiao Ping által 1978-ban elindított mélyreható reformsorozat keretében – az egygyerek-politikát, amikor rohamléptékben növekedő népessége az egymilliárdos lélektani küszöböt súrolta. 35 év alatt az ország lakossága olyan 300 millióval gyarapodott, a drasztikus korlátozás nélkül viszont további 400 millióval növekedett volna.
Az egyke politikát azonban csak a városokban sikerült maradéktalanul érvényesíteni, a hagyományokhoz jobban kötődő falvakban jóval nehezebben fogadták el – a népességnövekedés főleg ott történt. Illetve a nemzeti kisebbségeknél, melyekre a korlátozás nem vonatkozott, s ezáltal arányuk 6%-ról 8%-ra emelkedett.
35 évvel ezelőtt az egyke politikát még a fejlődés serkentőjének tekintették, akkoriban a kínai gazdaság teljesítménye még képtelen volt lépést tartani a demográfiai robbanással, még a napi egy tál rizst sem tudta biztosítani mindenkinek. Azóta viszont a gazdasági teljesítmény hatványozodott, az elöregedés viszont annak hosszú távú fenntarthatóságát kérdőjelezi meg. Ráadásul a 35 év alatti fiatalok körében 45 millióval több a férfi, mint a nő, ami további társadalmi gondokat okoz, a konzervatív falvakban ugyanis a fiukat többre tartják, ezért az egyke-politika miatt titokban gyakran meggyilkolták a leány újszülötteket.
Kína nagy figyelmet fordít a demográfiai kérdésre. Holott a világ legnépesebb országa, ahol a korlátozások ellenére megmaradt a természetes szaporodás (immár évente kevesebb, mint 10 millió a korábbi 20 millió helyett), s a 60 év felettiek aránya kisebb, mint a 15 éven aluli fiataloké!
Európa összehasonlíthatatlanul rosszabb helyzetben van, az egész kontinens népessége olyan félmilliárddal kisebb, mint Kína egymagában, a természetes szaporulat immár fehér-hollónak számít, az őshonos lakosság majdnem minden országban csökken, a nyugati országok népesség-növekedése szinte kizárólag a bevándorlás okozza. Ráadásul a legtöbb országban az idősek aránya meghaladja a fiatalokét, ami a nyugdíj-rendszerek hosszú távú fenntarthatóságát kérdőjelezi meg. Mégis Európát kevésbé foglalkoztatja a demográfia, kevés ország dolgozott ki népesedés-serkentő politikát, EU-s stratégiáról pedig szó sincs!
/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin:0in; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}
Hozzászólások