Nyugat-Európa és a muszlim bevándorlók

Jelentősen enyhíteni kell a bevándorlókra érvényes honosítási követelményeket, legalábbis a nemrég közzétett németországi balliberális kormány törvénytervezete szerint. Többek között azért, hogy az új állampolgárok könnyebben hozzájárulhassanak a német demokrácia alakításához!

Jóformán egy hónap sem telt el a fenti célokat megfogalmazó német tervezet óta, s máris szembe jött a valóság. Nyugat-Európát, mindenekelőtt Németországot valós sokként érte a törökországi választás, pontosabban a Nyugaton élő törökök körében született eredmények. Törökországban ugyanis az eredmény szoros volt, Recep Tayyip Erdogan a szavazatok valamivel több, mint felét szerezte meg, noha az ország megosztottsága megmaradt: Erdogan az elmaradottabb, szegényebb ázsiai vidékeken diadalmaskodott, a nagyvárosokban és a turizmus fellendítette nyugati és déli partvidékeken viszont kevesebb sikert aratott. A Nyugat-Európában élő török állampolgárok több mint kétharmada Erdogan mellett szavazott. Az Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában élő törökök nagy többsége – néhol 75%-a – az autoritarizmusra adta voksát. A fejlett Nyugat keménymagjában élő törökök sokkal nagyobb arányban szavaztak a nyugati sajtó révén régóta tekintélyelvűnek, sőt, diktátornak, a demokrácia sírásójának és hasonlónak bélyegzett Erdoganra, mint az elmaradott őshazában élő nemzettársaik. A médiára sem foghatják, a Nyugaton élő törökök jóformán csak tömény Erdogan-ellenes propagandával találkoztak, legalábbis a fogadott hazájuk sajtójában. Mégis szembefordultak a befogadó-társadalmak elvárásaival, és kedvencükre szavaztak.

Azon nyomban ki is tört a hiszti Nyugaton, főleg Németországban. Cem Özdemir, Németország török nemzetiségű zöld párti minisztere például egyenesen az integráció kudarcával vádolta honfitársait, Manfred Weber, a jobboldali Európai Néppárt egykori elnöke pedig az amúgy is már csak papíron létező Törökország EU-s csatlakozási folyamatának teljes leállítását követelte. A nyugati elit alaposan melléfogott. Vagy inkább ismét melléfogott, mint szinte mindig, amikor a muzulmán tömegek és a nyugati értékrend összeegyeztethetősége vetődik fel.

Utópisztikus vágyaik nem váltak be. Hiába tapasztalják személyesen a nyugati liberalizmust és szabadságot, hiába élvezik az otthon maradottaknál összehasonlíthatatlanul jobb életszínvonalat, a Nyugaton élő törökök mégis fogékonyabbak Erdogan iszlamista, Nyugat- és keresztény-ellenes retorikájára, jobban támogatják a vezér despotikus hajlamait, mint a szerencsétlenebb sorsú otthonmaradtak. A tény valósággal sokkolta az integráció, multikulturalizmus, és hasonló utópiákban rendületlenül hívő nyugat-európai elitet. Ilyen eredményre aligha számítottak, noha számtalan figyelmeztetést kaptak, hogy fából mégsem lehet vaskarikát csinálni. Ideológiailag túlfűtött rögeszméik e téren is erősebbek voltak a józan észnél. Akárcsak az orosz-politika terén, ahol hiába figyelmeztetett Kelet-Európa, hogy a medve ragadozó, amely sebei begyógyulása után vadászni indul, a nyugatiak mégis csökönyös meggyőződésüket követték, hogy kereskedelem és egyéb gazdasági kapcsolatok révén vegetáriánussá lehet nevelni a medvét.

Hiába élnek évtizedek óta Nyugaton, az EU kemény magjában, a török vendégmunkások és a már ott született, ott nevelkedett utódaik mégsem vették fel annak szemléletét. Nem azonosulnak azokkal a nyugati országokkal, ahol élnek, megőrizték az őshaza értékrendjét, sőt, mondhatni még jobban, mint maga az őshaza. Hatalmas pofon a multikulturalizmus elszánt nyugat-európai híveinek, akik azt hiszik, hogy a német vagy francia állampolgárság megszerzésével egy Ahmed ugyanolyan német vagy francia lesz, mint Hans-Jürgen vagy Jean-Francois. Hiába rendelkeznek nyugati ország állampolgárságával, annak szellemiségétől továbbra is idegenkednek. Még azok a törökök is, akik már évtizedek óta Nyugaton élnek. Képtelenek integrálódni a nyugati társadalmakba, képtelenek átvenni azok értékrendjét, akkor mit lehet elvárni az újonnan érkező arab, afgán, vagy afrikai tömegektől? Akik nemcsak, hogy nem találkoztak korábban a nyugati civilizációval, hanem Törökországnál jóval elmaradottabb vidékekről érkeznek. Erdogannak alighanem igaza volt, amikor azt mondta, hogy „A mecsetek a laktanyáink, a kupolák a sisakjaink, a minaretek a bajonettjeink, a hívek a katonáink.” Ezekkel alakítanák át a német – és egyéb nyugati országok – demokráciáját. Saját képükre.