Önerő

Milyen peches Románia, akkor csatlakozott a NATO-hoz, amikor azon belül egyre mélyebb szakadék húzódik a harciasabb amerikaiak és a pacifista nyugat-európaiak között. 

Az EU-ba is akkor lépett be, amikor a gazdasági világválság megkérdőjelezi az országok közötti szolidaritást, a nemzeti érdekek javára. Talán mire érett lesz az euró bevezetésére, az euró már el is tűnik, bármennyire igyekeznek a nyugati kancelláriákban megmenteni a görögöktől származó súlyos betegségből.

Mások szerint éppen ellenkezőleg, Romániának akkora szerencséje volt modernkori történelmében, annyit nyert területileg, politikailag és anyagilag a mások által teremtett történelmi konjunktúrákból, hogy évszázadokra kimerítette mázli-adagját. Az EU-tagság is ide sorolható, inkább a Nyugat jóindulatának köszönhető, mintsem saját erőfeszítéseinek.

Mindenesetre az utóbbi fejlemények tükrében Románia jól tenné, ha saját lábára állna: a Nyugat mankójára nem számíthat a végtelenségig. Mankó nélkül viszont…

A világválság nyomán csökkent a beáramló külföldi tőke, ami nyomban lehűtötte a recesszió előtti 7-8%-os gazdasági növekedést. Önerőből pedig képtelen fejlődni. A külföldi tulajdonban lévő bankok szigorítottak a hitel-feltételeken, az ottani gazdasági gondok miatt a külföldön élő románok hazautalásai is megfeleződtek, s ez is hozzájárul a fogyasztás csökkentéséhez.

Immár a munkanélküliség levezetésének szelepe is bezárul. Spanyolország bejelentette munkaerőpiaca bezárását a romániaiak előtt. A lépés aligha meglepő, az ibériai országban 20%-os a munkanélküliség, duplája az EU 10%-os rátájának és több mint háromszorosa országunk 6%-nak. Sőt, a fiatalok körében 41%, érthető tehát, hogy Madrid elsősorban saját polgáraira gondol. Az elmélyülő válság alighanem máshol is beszűkíti a külföldi boldogulást.

Kétségtelen, az EU-s pénzalapok és az IMF-hitel még rendelkezésre áll, utóbbi nélkül nehézségekbe ütközhetne a közbérek, nyugdíjak és szociális juttatások folyósítása, előbbi pedig kizárólag fejlesztésre szól. Csakhogy a válságkezelés ingerültségében Brüsszel egyre türelmetlenebb: nemrég az EU-s alapok, a minap, pedig az igazságügy teljesítménye miatt marasztalta el Bukarestet. Ami aligha tekinthető jó jelnek.