Oroszul az orosz megszállók ellen

Kártyavárként omlik össze napok alatt a világ szeme előtt. De nem Ukrajna, hanem Putyin „orosz világa” (russzkij mir).

A Kreml ura alighanem arra számított, hogy Ukrajna könnyű préda lesz, ugyanúgy, mint a Krím félsziget 2014-ben. Akkor az ott állomásozó ukrán haderő jelentős része elutasította az ellenállást, másik része pedig átállt a sokkal gyengébb orosz megszálló „zöld emberkékhez”. Afganisztánban tavaly nyáron hasonlóan alakult a helyzet: a papíron jelentős, jól felfegyverzett afgán hadsereg nagy része egyszerűen elmenekült, más része pedig átállt mindenestől a sokkal kisebb létszámú és összehasonlíthatatlanul gyengébben felszerelt tálibokhoz, Ghani elnök pedig elmenekült az országból. Putyin és az amerikaiak is hasonlóra számítottak, utóbbiak már az orosz invázió legelején felajánlották Zelenszki elnöknek, hogy külföldre menekítik, de ő határozottan elutasította az ajánlatot.

Ukrajna meglepően keményen ellenáll az orosz inváziónak, legalábbis eddig. Méghozzá oroszul. Az orosz–ukrán kétnyelvű Kijev kivételével a katonai összecsapások kizárólag Ukrajna szolidan orosz egynyelvű keleti és déli területein zajlanak. Nyugat-Ukrajna mélységes oroszellenességéből fakadó konok ellenállására bizonyára Moszkvában is számítottak. Végül is 1955-ig, azaz tíz évvel a második világháború vége utánig fegyverrel küzdöttek partizánháborúban a szovjet rendszer ellen, külső segítség nélkül,  amit a vörös hadsereg és a KGB csak több mint egymillió nyugat-ukrán deportálásával tudott letörni. Az orosz–ukrán kétnyelvű középső országrészben is számítottak ugyan némi rövid ellenállásra, az egynyelvűen orosz Dél- és Kelet-Ukrajnában viszont aligha.

A megszálló oroszok azonban már a határt átlépve kemény ellenállásba ütköznek, olyan vidékeken, ahol mindenki oroszul beszél, az ukrán nyelv fehér hollónak számít, s milliós nagyságrendűek a határ túloldalához fűződő családi kapcsolatok. Szumi, Csernyihiv, Mariupol, Melitopol, Herszon, Mikolajiv és különösképpen Harkiv – ezek mind 200 000-nél népesebb nagyvárosok (utóbbi még nagyobb), ahol csupán a fiatalabb korosztály ismeri úgy-ahogy az ukránt második nyelvként, használni viszont jóformán senki sem használja. A másfél millió lakosú, akkoriban szinte fele-fele ukrán és orosz lakosságú Harkiv 134 iskolája közül 1990-ben csupán egy volt ukrán tannyelvű! Igaz, akkoriban a 2,5 milliós Kijevben is csak 6 ukrán tannyelvű iskola működött. Az oroszajkú (kb. 8 millió orosz nemzetiségű és további kb. 15 millió eloroszosodott ukrán) lakosság szívós ellenállása valós sokként érte az orosz megszállókat. Moszkvában egyáltalán nem számítottak arra, hogy tömegek vonulnak utcára üres kézzel, ukrán zászlókat lobogtatva, és kemény szavakkal szidalmazzák a felfegyverzett orosz katonákat. Virágok helyett orosz nyelvű szidalmakkal (takarodjatok haza, és takarodjatok a f…-ba a leggyakoribbak) fogadják a „felszabadítókat”. Ami jelentős erkölcsi dilemmába taszítja a többnyire 18-20 éves oroszországi sorkatonákat, akiknek azt sulykolták a fejükbe, hogy az orosz nyelvű nemzettársaik ukrán fasisztáktól és nacionalistáktól való megvédésére küldték őket Ukrajnába. A valóság hidegzuhanya: ukrán nyelvet alig hallanak körülöttük, „fasisztákat” és ukrán „nacionalistákat” sehol sem látni, viszont a felszabadítandó civil testvérek szidalom-cunámival árasztják el őket, méghozzá édes anyanyelvűkön! 1956-ban a szovjet katonák nem biztos, hogy értették, mint is jelent a Budapest épületeit elárasztó „ruszkik haza” felirat, s 1968-ban Prágában sem volt egyértelmű a hasonló jelentésű cseh nyelvű szöveg. Most viszont nem lehet félreértés, a sarkosan megfogalmazott üzenet saját nyelvükön szól, s az – állítólag üldözött – „testvérektől” jön! Ukrajna legoroszabb, vagy leginkább eloroszosodott területein, az orosz határ közelében, nem ezer kilométerrel nyugatabbra, Lemberg környékén!

Valahogy így fest Ukrajna déli és keleti része 2022 márciusában. Ilyen „erőssé” vált a korábban valóban létező orosz–ukrán testvéri összefogás. Moszkva katonai inváziója nyomán így omlik össze a cárok és elvtársak révén hosszasan felépített, Putyinnak oly kedves orosz világ.