Őrültség

Nagy-Britanniában egy líbiai „menekült” szombaton halálra késelt három piknikező angolt. A németországi Stuttgartban, a Mercedes konszern városában több száz „fiatalból” (értsd bevándorlóból) álló alvilági banda támadt rá a rendőrségre, illetve tört-zúzott, randalírozott órákon keresztül a sváb főváros kellős központjában, mert a rendőrök ellenőrizni akarták a drogkereskedőket. A franciaországi Dijonban, a híres mustár városában arab és csecsen alvilági/drogdíler csoportosulások csaptak össze. A bandaháború négy napig tartott, amíg a francia rendőrségnek sikerült uralma alá vonnia a helyzetet, az anyagi kár ott is jelentős, az arabok és a csecsenek sem riadtak vissza üzletek feltörésétől és kifosztásától vagy járművek felgyújtásától.

Mindez csupán az utóbbi hét „terméke” Nyugat-Európában. Hasonlók korábban is voltak, s félő, hogy lesznek még. A fősodrású, azaz szélsőségesen balliberális nyugati sajtó csak kis teret szentel a történteknek, s következetesen elutasít bármilyen rendszerszintű kapcsolatot. Csakis jelentéktelen, elszigetelt esetekről lehet szó, nem a „multikulturalizmus” velejáróiról. Bezzeg az amerikai rendőri brutalitást rögtön rendszerszintű rasszizmusnak nyilvánították. Az ottani történések nyomán Nyugat-Európában is a rasszizmus („nyilván” rendszerszintű) elleni fellépés vált megkérdőjelezhetetlen prioritássá, Brüsszelt, a nyugati kancelláriákat és a sajtót ez foglalkoztatja. A nyugat-európai városokban randalírozó-gyilkoló, az őshonos európaiak biztonságát, életét és vagyonát egyre inkább veszélyeztető bevándorlók viselt dolgaival nem törődnek, hiszen a minden bokorban rasszizmust látó balliberálisok szerint a bevándorlók eleve csak diszkriminált és kirekesztett áldozatok lehetnek.

Közben a történelem sem kerüli el az önjelölt világboldogítók haragját. Az USA-ban egymás után döntik le a nekik nem tetsző történelmi személyiségek szobrait, Kolumbusztól az országalapító ősatyákig. A jelenség Európát sem kerülte el, noha errefelé inkább a szobrok elleni vandalizmus dívik. II. Lipót belga király számos szobrát rongálták meg, de még Churchill londoni szobra sem kerülte el a mindenben rasszizmust és elnyomást látók haragját. Karl Marx 2018-ban Németországban felállított szobra azonban nem zavarja a balliberálisokat. Sőt, a hétvégén Gelsenkirchen városában, az egykori Nyugat-Németországban Lenin-szobrot is felavattak! Igaz, ezen „ünnepségen” nem vettek részt magas rangú EU-s politikusok, mint például Jean-Claude Juncker akkori „jobboldali” EB-elnök Marx szobránál.

Lenin sem zavarja a balliberális lelkek érzékenységét. Holott milliós nagyságrendű áldozat vére szárad a lelkén. Csupán a Lenin elrendelte teljes körű élelmiszer elkobzás mintegy 5 millió paraszt éhhalálát eredményezte 1920–21-ben. Kétségtelen, tanítványa, Sztálin ezt hamar felülmúlta, a kollektivizálással párosuló 1932–33-as mesterséges éhínség legalább kétszer, de akár háromszor több emberi életet követelt, mint Lenin 1920–21-es „remekműve”. Arról nem is beszélve, hogy az egyetemes emberi történelem legdurvább rabszolgarendszere, a gulág alapjait szintén Lenin rakta le, noha ezt is utódja, Sztálin juttatta a csúcsra.

Kolumbusz szobrait ledöntik, Churchill szobrait megrongálják, Leninnek viszont szobrot állítanak! A haladás, emberi méltóság, egyenlőség, diverzitás és diszkrimináció-ellenesség jegyében! Nem valamilyen hollywoodi sci-fi filmben, hanem a valóságban. Így néz ki a fejlett Nyugat 2020-ban, évtizedes mindenható balliberális agymosás után. Holott Churchill szerint éppen Kolumbusz volt a történelem első kommunistája, mivel amikor elindult, fogalma sem volt hová megy, amikor megérkezett, nem tudta hol van, s mindezt mások, vagyis az adófizetők (a spanyol államkincstár) pénzén tette.