Összehasonlítás

Bevallom, kedves olvasó, hogy nem telik kedvem Románia és Magyarország összehasonlításában. Romániában születtem (bár a történelem szeszélye folytán de iure éppen magyar állampolgárként – e jogomat máig sem érvényesítettem), és nem tartom ildomosnak, hogy a fészkembe belepiszkítsak, bár sokszor, jogosan, megtehetném.

Egy jó héttel, talán tíz nappal ezelőtt az Adevărul c. országos lapban olvastam egy cikket, amely egy fiatal (echte román), IT-s házaspár Balaton-parti és hazai tengerparti nyaralásáról számol be.

Az említett újságot (Scânteia, az egykori időszak hivatalos pártlapjának utódját) aligha lehetne magyarbarátsággal vádolni, de kétségtelen, hogy manapság is kiváló erőket felvonultató gárdával rendelkezik. Nos, ez a lap szólaltatta meg a férjet-feleséget, akik az előző években megengedhették maguknak – az IT (informatika) hazai, meg világviszonylatban is az egyik legjobban fizetett ágazat tagjaiként –, hogy egzotikus tájakon töltsék pihenőszabadságukat, tehát láttak, tapasztaltak egyet s mást. Most, a járvány következtében úgy döntöttek, hogy a „kőhajításra” lévő magyarországi Balatonon, illetve a hazai tengerparton töltenek egy-egy hetet.

Hazatérve összehasonlítást tettek.

A Balaton („egy kis gyöngyszemmé változtatott lavór – mosdótál – a Fekete-tengerhez képest”) –, szerintük messze felülmúlja a hazai tengerpartot minden tekintetben: ott mindenre kiterjedő figyelmes kiszolgálás, kifogástalan tisztaság, kitűnő ételek-italok – itt (nem részletezem) szinte mindennek az ellenkezője. Ott nem olcsón ugyan, de semmivel sem drágábban, mint itt.

A koronavírus-járvány, mint ismeretes, a földhöz vágta a világ – pillanatnyi adatok szerint állítólag mintegy 65 százalékkal –, Európa, közelebbről Románia turizmusát, a szállodák, vendéglők panganak, sok tízezernyi alkalmazottjukat kényszerüln(t)ek elbocsátani.

Van-e valamelyes kiút e katasztrofális helyzetből?

A régi útra visszatérésre pillanatnyilag mondhatni, semmi.

Magyarországon, halljuk, olvassuk az ottani médiában, hatalmasan fellendült a belső turizmus az idei nyáron, némi szépségtapaszt nyújtva az általános pangás közepette.

Romániában is százezrek ruccantak ki hétvégeken a tengerpartra, és az igényesebbek csalódva távoztak.

Pedig Románia, elméletileg többszörös turisztikai potenciállal rendelkezik (tengerpart, festői hegyek, gyönyörű természeti tájak) nyugati, területileg-lakosságilag jóval kisebb szomszédjához képest. Jó, nincs Budapestje meg néhány nagyszerű kisebb városa Európa-hírű gyógyfürdőkkel – nekünk miért van csak egy-kettő? –, de van Kolozsvárja, Brassója, Segesvárja, sőt Temesvárja, Nagyváradja, Aradja stb., vannak méltán híres moldovai kolostorjai stb. 

A koronavírus és következményei néhány fontos kérdésre irányíthatná azok figyelmét, akiknek van szemük a látásra, fülük a hallásra. De lehet, hogy nincs éppen most idő ezekre a kérdésekre.

Nem egészen tíz nap múlva helyhatósági választásokra kerül sor. Ezek pedig sokkal fontosabbak, mint az ország szempontjából igazán fontos kérdések. Mert itt, végeredményben, a szupremáciáról lesz szó, a következő nagy megmérettetés előjátékaként.

A hatalomnál pedig mi lehetne fontosabb?