Ötvenhárom leány 55 éve

Egy hölgy, egykori diák, esetleg annak a leánya, vagy az unokája, megható kitartással, apró hirdetésben is, keresi Husztik Katalin visszaemlékezését, a Múltat idézek… című könyvet (Alma Mater Alapítvány Arad, 2001).  

    Ez a sajátos hangú és hangulatú „képeskönyv”, tizenegy tanév eseményeire építve, emléket állít annak az iskolának, amely az impériumváltozást, a második világháborút és a szocializmus építését felölelő évtizedekben az aradi magyar oktatás egyik, nagyon jelentős bástyája volt.

   Notre Dame („Miasszonyunk”) Leány Gimnázium, Magyar Pedagógiai Leányiskola, 4-es számú Középiskola, 1-es számú Általános Iskola… Ezeken a neveken ismerik az aradi magyarok a jobbára csak „Zárda”-ként emlegetett Püspökség utcai iskolát.

  Még áll az épület, de hol az iskola?

  Bőven meghaladva az évtizednyi időt, nem folyik már magyar oktatás az épületben.

  Igényünk sincs rá, nem lennének diákok sem. Kezdünk „elszokni” a Zárdától, a gyökerekre emlékeztető gesztenyefától.

   A 4-es számú Középiskola 1959-ben – „emlékezetes” év – végzett X. A és X. B osztályok tanulói, 55 éves érettségi jubileumuk okán, szeptember 6-án találkoznak. Jubileumi összejövetelük nem „érinti” („érintette”) egykori iskolájuk épületét. Mint mindennek, ennek is van oka.

…

 1959 júniusában 53 leánytanuló búcsúzott alma materétől.

 Micsoda „leányok”! Szép és okos, a sportban is kitűnt diákleányok csapata sorakozott fel a gesztenyefa árnyékában: kedvesen, szellemesen, de rámenősen huncut felnőtté érett gyerekek.

 „Híresek” lettek. Iskolás csintalankodásaik kemény próbára tették a pályakezdés sutaságait éppen csak levetkőző tanáraikat, köztük e sorok íróját is.

 Az évtizedeken át érlelődő emlékek barátsággá változtatták a tanár–diák kapcsolatot. Megállunk, beszélgetünk… Azokat emlegetjük, akik már nincsenek. Az 55 év szép és nagy idő, össze is köt, de el is választhat.

Husztik Katalin múltidézőjében főszereplők az 1959-ben végzett tanulók.  

Kicsengetési kártyájukat, érettségi tablójukat a 73 oldalon tünteti fel a szerző, a 40 éves jubileumnak külön fejezetet szentel.

Az osztályfőnöki ünnepi beszéd zárómondata:

„Elvész az a nap, amelyben nem mosolyogtunk!”

Érvényes a figyelmeztetés 55 év múltával is.

R. J.