Politika és gerontokrácia

Joe Biden nem vonul vissza, továbbra is megcélozza az újabb államelnöki mandátumot, jelentette be egyhangúan az elnök családja és pártja, a balliberális demokrata párt.

A visszavonulás ötlete a republikánus kihívójával, Donald Trumppal való televíziós vitán mutatott csapnivaló teljesítmény okán vetődött fel saját táborán belül. A demokrata párt sajtóbéli „admirális hajói” egymásra licitálva követelték Biden visszavonulását, szerintük az idős és szellemileg nyilvánvalóan leépülő félben lévő elnök esélytelen a patás ördögnek kikiáltott Trumppal szemben, ezért más, lehetőleg fiatalabb és energikusabb jelölt kellene, hogy ringbe szálljon a demokraták színeiben a novemberi választáson.

A visszavonulás elképzelése nem alaptalan. Több szempontból is. Ha bármely országban felvetődik a nyugdíjkorhatár megemelése, borítékolható az általános társadalmi nemtetszés. Joe Biden viszont ősszel 82 éves lesz, a nyugdíjkorhatárt jócskán meghaladó kora ellenére novemberben újabb négy évre hosszabbítaná meg munkaszerződését. Nem is akármilyen munkahelyen, hanem a világ első számú hatalmának vezetőjeként. Az életkor egymagában nem lenne probléma, hiszen idővel az ember bölcsebbé és tapasztaltabba válik, az idős korban előforduló szenilitás viszont fölöttébb aggasztó. Bidennél ennek jelei egyre gyakoriabbak, egyre többször sodródik kínos helyzetbe, amikor jóformán azt sem tudja, hol él, kikkel találkozik. Fizikai botladozásai is egyre gyakoribbak, immár a lépcsők is komoly kihívást jelentenek számára. Ilyen „adottságokkal” az amerikai üzleti szférában kérdéses, hogy rábízzák például egy 2-3 alkalmazottal működő utcai büfé vezetését, nemhogy a világ első számú hatalmát!

Bidennek már négy évvel korábban is voltak kihagyásai, akkor is elfordult már, hogy azt sem tudta, mi zajlik körülötte, de akkor ezek az esetek ritkábbak voltak. 2020-ban jobb híján Biden amolyan ideiglenes megoldásnak tűnt, a többi demokrata ellenjelölt annyira szélsőbalos nézeteket vallott, hogy esélye sem lett volna legyőzni Trumpot. Időközben azonban eltelt négy év és a nagy amerikai demokrata párt hatalmi rendszerének nem sikerült kitermelni egyetlen ütőképes jelöltet sem! Annyi szenátor, kongresszusi képviselő, szövetségi állam kormányzója közül… Egyszerűen elképesztő! A szinte teljes fősodrású média, Hollywood és a washingtoni mélyállam (deep state) támogatása ellenére a demokraták ismét Bident indítják. Pontosabban továbbra is megalázzák a nyilvánosság előtt Biden személyét, ahelyett, hogy hagynák, hogy családi tragédiák sorozata után idős korára visszavonuljon, és nyugalomba töltse hátralévő éveit megmaradt családtagjai körében. Ráadásul magából az amerikai demokráciából is gúnyt űznek a világ szeme előtt, arról nem is beszélve, hogy az USA-t és a tágabb nyugati világot sodorják veszélybe. Tektonikus méretű geopolitikai átrendeződések idején ugyanis rátermett, energikus és határozott vezetőre volna szükség a Fehér Házban, aki kézben tartja a kormányzás gyeplőjét, s nem segítségre szoruló, már-már magatehetetlen öregemberre.

Mindezek azonban úgy néz ki, hogy mit sem számítanak Washingtonban, a rendszer bármire képes, csakhogy megakadályozza Trump hatalomra kerülését. Bidennel viszont drasztikusan csökkenek ennek az esélyei novemberben.