Románia 2025 elején kismillió gonddal küszködik.
Nagy a költségvetési deficit – komoly, sokak számára húsbavágó megszorításoknak kell jönniük kérlelhetetlenül lassú ütemű felszámolására –, stabil és megbízható kormánykoalíció csak névleg létezik, a pártok a demokrácia szempontjából elhalaszthatatlan elnökválasztás időpontjáról és módozatairól vitatkoznak stb.
Közben felmerül a hazai sajtóban, egyebek mellett, egy „lényegtelen” téma: David Popovici kocsivásárlása.
Hogy valaki, (párizsi) olimpiai aranyérmes 20 évesen kocsit vásárol a román állam bajnokoknak szánt, közepesen nagylelkű pénzbeli juttatásából, szerintem nem nagy meglepetés. Vannak államok, amelyek a romániaikhoz képest sokkal nagyobb összegeket ajánlottak egy olimpiai címért (eredménytelenül) – bár olyanok is, amelyek semmit.
No de hol itt a gubanc?
Ott, hogy a romániai sajtóban felkapott témává vált D. P., a (végre feltűnt) kivételes tehetségű román úszó döntése, miszerint egy 120-150 ezer eurós sportkocsit vásárol.
Na és akkor mi van?
Hát az, mondja a hazai sajtó (majd’ hetvenéves) Nagy Öregje: nem várta volna, hogy egy nemzeti hős ilyen kisstílű legyen. Hogy drága sportkocsival ékeskedjen ahelyett, hogy egy intelligens és művelt ember álmaként építsen, feltaláljon, a világnak rendkívüli eredményeket felmutasson stb.
Mit mondjunk: a szóbanforgó fiatalember az elmúlt években rendkívüli erőfeszítéseket tett – nem igazán kedvező környezetben – a rendkívüli eredmények eléréséhez. Hogy aztán megvalósíthassa tinédzser-álmai egyikét, azt a bizonyos sportkocsit.
Magam, ha temérdek, számlálatlan pénzem volna manapság, biztosan nem vásárolnék egy hiper-szuper sportautót. Minek? Pláne nyolcvanévesen.
Ám D. P. csak húsz. Húszévesen talán magam is hozzá hasonlóan gondolkodnék.
Ma már annak híveként, hogy a rendkívüli teljesítmények megérdemlik a rendkívüli jutalmat.
Hozzászólások