Putyin ukrán játszmája

Február végén, március elején, vagyis a háború kezdetén Ukrajna hajlandó volt lemondani a NATO-csatlakozásról és megállapodást kötni Oroszországgal, Putyin azonban menet közben meggondolta magát, és elutasította a már szinte kész megállapodást. Jelenleg a hivatalos csatornákon egyik fél sem ismeri el, hogy létezett volna ilyen javaslat, ám az orosz vezető körökhöz közel álló források mást mondanak.

Kreml-közeli források szerint Putyin Ukrajnával kapcsolatos főmegbízottja, az ottani születésű Dmitrij Kozak a háború első napjaiban el tudott fogadtatni egy olyan megegyezés-tervezetet Kijevvel, mely révén Ukrajna lemondott volna NATO-csatlakozási ambícióiról. Putyin viszont elutasította az ötletet, nem elégedett meg Ukrajna semlegességével, az egész ország megszerzését célozta, amit fegyverrel akkor megvalósíthatónak tekintett.

Putyin húzása nem jött be, s aligha fog bejönni a jövőben. Oroszország már az elején kénytelen volt lemondani Kijev meghódításáról, s tekintettel a harctéri erőviszonyokra aligha lesz képes Ukrajna teljes katonai meghódítására, s egy Moszkvának engedelmes bábkormány felállítására Kijevben. Hősies ellenállással Ukrajna fegyverrel védte meg függetlenségét, méghozzá hosszú távra. A kérdés a Donbász, a többi orosz megszállás alatt lévő kelet-és dél-ukrajnai terület sorsa és különösképpen a Krím-félsziget hovatartozása. Ez még korántsem dőlt el, a szeptemberi nagy ukrán offenzíva jelentősen vissza vetette ugyan az oroszokat, a háború azonban folytatódik, az ukrán siker nem végleges, bármilyen fordulat következhet. Függetlenül attól, hogy sikerül-e visszaszerezni megszállt területeit vagy sem, a Moszkvától teljesen független, önálló ukrán államiság hosszú távú megmaradása viszont borítékolható, lezárt kérdés. Ez már eldőlt.

Akárcsak Ukrajna nyugati orientációja. Fél év háború alatt Ukrajna hadserege lényegében NATO-taggá vált. Az ukrán hadsereg régi szovjet fegyverei fokozatosan használódnak el, mennek tönkre vagy semmisülnek meg a harcokban, s helyettük amerikai, brit és török fegyverek érkeznek. Egyre korszerűbbek. Az ukrán hadsereg hősi ellenállása meggyőzte az eleinte fölöttébb szkeptikus amerikaiakat, hogy érdemes korszerű fegyverekkel ellátni Ukrajnát, azok nem esnek rögtön az oroszok kezébe. Az ukrán hadsereg egyre több tisztje vett vagy vesz rész NATO-kiképzésen, amerikai és brit bázisokon, s a NATO-val való együttműködés is egyre mélyebb, a szeptember eleji nagy harkivi offenzíva terveit az ukrán vezetés az amerikaiakkal és a britekkel együtt dolgozta ki. Az információcsere is egyre olajozottabb, az amerikai hírszerzés sokat segített az ukránoknak. Vagyis a jól képzett, éles háborúban edzett ukrán hadsereg már most is teljes mértékben NATO-kompatibilis, fegyverek, tiszti képzettség, információcsere és harctéri együttműködés terén egyaránt. Sőt nagyobb mértékben, mint a legtöbb európai NATO-tagország hadserege, amelyek csak közös gyakorlatokon vettek részt, de élesben – szerencsére – még nem próbálhatták ki az együttműködést. Némi túlzással azt lehetne mondani, hogy az ukrán hadsereg szakképzést nyújthatna a legtöbb európai NATO-tagország hadseregének, mindenekelőtt az évek óta tudatosan leépített német Bundeswehrnek.

Katonailag Ukrajna lényegében NATO-taggá vált, már csak a politikai csatlakozás maradt hátra, vagyis az 5-ös cikkely kiterjesztése, hogy Ukrajna is bebújhasson a NATO védőernyője alá. Ezt 2008-ban az orosz bűvölet alatt álló Franciaország és Németország még megvétózta, manapság viszont Párizs és Berlin aligha merészelne hasonlót lépni.

Putyin tehát elszámította magát a március eleji megállapodás elutasításával. Többre számított, de alighanem kevesebbel kell beérnie.