Rebellió

Amilyen gyorsan indult, olyan gyorsan véget is ért a Wagner-magánhadsereg fegyveres lázadása. Evgenij Viktorovics Prigozsin zsoldos hadserege Moszkvába tartó „igazságmenetet” indított péntek este az Ukrajnában harcoló zsoldossereg egy részével Rosztov felől, hogy felelősségre vonja az orosz védelmi minisztert és a hadseregvezetést. Szombat éjszaka csapatai visszatértek állomáshelyeikre, Prigozsin pedig Belaruszba távozott az Alekszandr Lukasenka közvetítette megállapodás révén. 

A kevesebb, mint 24 óra alatt lezajlott rebellió rávilágított Oroszország gyengeségére. Mindenekelőtt arra, hogy Moszkva elveszítette az erőszak fölötti monopóliumát: minden civilizált országban az erőszak állami monopólium, a hadsereg, rendőrség, határőrség, titkosszolgálatok, s bármilyen más fegyveres alakulat csak szigorúan állami hatáskörben működik. Oroszországban viszont az államhatalomtól független, privát fegyveres erők is vannak, s Prigozsin zsoldosserege nem az egyetlen, Kadirov csecsen vezér hadserege szintén magánhadseregként működik, melynek irányításába a Kremlnek jóformán nincs beleszólása.

Amíg Prigozsin brutalitásukkal hírhedtté vált zsoldosai külföldön – Szíriában vagy Afrika számos országában – garázdálkodtak, az még jól is jött Moszkvának, hiszen el tudta hárítani a katonai beavatkozás vádját: nem Oroszország avatkozik be fegyveresen más országokba. Viszont amikor a Wagner-csoport nyíltan Oroszország ellen fordul, az már fölöttébb kényes, s nemcsak Putyinnak személyesen, hanem az orosz államiságnak is. Prigozsin zsoldosai ugyanis jó 800 kilométert hatoltak be Oroszország területére, s 200 kilométerre közelítették meg Moszkvát, az orosz állam bármilyen ellenállása nélkül! A hivatalos állami hadsereg, az orosz gárda, vagy a rendőrség semmilyen ellenállást sem tanúsított, noha közben a zsoldossereg meghódított két regionális katonai központot (ahol atomfegyvereket is tárolnak), és lelőtt néhány helikoptert és egy hadirepülőt! Hatalmas megalázás Putyin és az orosz állam számára, még ha Prigozsin nem is fordult személyesen az elnök ellen, hanem Sojgu védelmi miniszter és Geraszimov vezérkari főnök fejét követelte. Prigozsin már hónapok óta rosszindulattal és inkompetenciával vádolja az orosz hadsereg legfelsőbb vezetőit. A hadsereg vezetőinek ilyen nyílt támadása is az orosz állam gyengeségére utal, korábban ugyanis csak a legeslegfelsőbb szintről (cár, vagy szovjet pártfőtitkár) engedhettek meg maguknak hasonlót fejvesztés nélkül!

Míg szombat reggel még árulásnak és Oroszország hátba-döfésének nevezte a rebelliót, estére Putyin megbocsátott Prigozsinnak, a KGB-utód FSZB bűnügyi eljárását is lezárták, a lázadó zsoldosok pedig immunitást kaptak. Állami meghajlás a nyers magánerő előtt? Vagy inkább a KGB-s kötődésű rendszer meghajlása a szervezett bűnözés előtt? Prigozsin maga és zsoldos hadseregének nagy része börtönt megjárt köztörvényes bűnözőkből áll, miközben Putyin hatalmi rendszere ezer szállal kötődik a KGB-hez, mondhatni, abból nőtt ki.

A végkifejlet még hátra van, nem tudni, hogy Sojgu és Geraszimov meddig marad tisztségében, vagy Putyin milyen lépéseket fontolgat, s Prigozsinnak is ajánlott az óvatosság, ha teát akar inni, vagy egy-egy ablak közelébe kerül, a disszidensekkel szembeni szupererős orosz gravitáció könnyen magával ragadhatja. A gyengeség azonban így is nyilvánvaló – miközben Oroszország roppant kemény a másképp gondolkodó egyszerű gyalogpolgárokkal szemben, az állam ellen fegyverrel induló Prigoszin bűne felett szemet hunynak, legalábbis egyelőre.