Rejtélyek

Ismét olyan időszakot élünk, amikor nem kell detektívregényeket olvasnunk, krimi-filmeket néznünk, a legdúsabb fantáziájú írók sem képesek olyan izgalmas történeteket kitalálni, amilyeneket a romániai valóság produkál.

Olvassuk az újságot, vagy nézzük a tévét, s az újabb és újabb hírek hallatán a magunk egyszerű paraszteszével próbáljuk  megérteni, hogy mi az igazság Adrian Năstase volt román miniszterelnök – még Băsescu elnök szerint is Románia legutóbbi húsz évének legjobb kormányfője – elítélésének és bebörtönzési  kísérletének körülményei tekintetében, szinte-szinte már arról is megfeledkezve, hogy e nemzetközi feltűnést keltett ügyet egyik oldalról mint a korrupcióellenes szent háború diadalának szempontjából, másikról a román igazságszolgáltatás betegségeként tálalták.

Bár sok mindent elhallgatnak, magunknak kell megítélnünk, hogy hős, vagy gyáva volt az öngyilkossági kísérletet elkövetett államférfi, a történelemkönyvekben van-e a helye, vagy a börtönben, hogyan alakult volna Románia sorsa, ha annak idején, a korábbi elnökválasztáson ő kerül ki győztesen és nem jelenlegi elnökünk, aki azt mondta akkor ellenfelének: Románia tragédiája az, hogy két volt kommunista között kell választania.

Nem az az igazi rejtély, hogy valós volt-e a letartóztatás pillanataiban a volt miniszterelnök öngyilkossági kísérlete, vagy csak egy újabb gipszláb, megrendezett színjáték, ahogy azt bizonyos körök sejttetni akarják, s ahogy azt a Frankfurter Allgemeine Zeitung  – sejthető bukaresti körök súgására – állítja.

Még csak az sem, hogy kitüntetésre méltó hős, vagy elítélésre való zsoldos volt-e az a rendőr, aki a már megsebesült Năstasét megbilincselte, mint ahogy az sem, hogy a később színre lépett híres orvosprofesszorok orvosi esküjük, lelkiismeretük, vagy politikai sugallatra hallgattak-e eljárásaik során.

Az igazi rejtély ördöge ezúttal nem a részletekben van elbújva, hanem a romániai hatalom egészében, amely több mint húsz évvel a rendszerváltás után sem tudott civilizált európai emberi ruhát ölteni magára.

Végül is mellékes, hogy a közvélemény megoszlott: egy része kajánul örül a felmutatott legnagyobb korrupciós halnak, a másik része sajnálja, hogy ilyen megalázó helyzetbe került Románia legújabb történelmének egyik legkiemelkedőbb – tisztelt, vagy gyűlölt – politikusa és államférfiúja.

A jövőben bizonyára születni fog olyan író, aki drámát ír majd erről a történetről, amely napjaink tükrét jelenti.