Rotációs sztrájk

Nagyméretű társadalmi elégedetlenség okán… marad a kormány! Hasonló események általában kormányok bukásához vezetnek. A romániai eredeti demokráciában viszont az egyre jelentősebb utcai tüntetésekkel párosuló tanügyi sztrájk a tervezett kormányfői rotáció elhalasztását eredményezte. Pénteken Nicolae Ciucă bejelentette, hogy egyelőre nem mond le, Marcel Ciolacu PSD-elnök pedig eddig sem nagyon sietett a kormányrúd átvételével – jó adag politikai opportunizmussal a miniszteri tárcák újraosztásáról folyó tárgyalásokat éppenséggel a PSD elnöke halasztotta el a tanügyi sztrájkra hivatkozva.

A pedagógusok nem fogadják el a két részletben folyósítandó 2500 lejes bónuszt, megalázónak tekintik a kormány ajánlatát, s egyre több városban tüntetnek. Nem pillanatnyi alamizsnát akarnak, hanem munkájuk tartós elismerését, a kormány ugyanis idén csak 2,1%-t fordít az oktatásra, ami a legalacsonyabb szint az utóbbi 30 évben. Bizonyára Iohannis „képzett Romániája” nevében.

Megalakulása óta a nagykoalíciós kormány semmilyen jelentős reformot sem hajtott végre, csupán két kézzel szórta a közpénzt. De nem az oktatásra, egészségügyre. A PNL és a PSD óriási klientúrát épített ki a rendszerváltás óta, a közpénzre kiéhezett falka pedig azt várja el a főnököktől, hogy jól tömje meg zsebeit. Az állami intézmények személyzetét felfújták, a béreket megemelték, a közbeszerzések (főleg „baráti” cégektől) az egekig ugrottak. Amikor a rendőrségnek van pénze tömegesen vásárolni luxus limuzinokat, a kormány nem hivatkozhat pénzügyi korlátozásokra más társadalmi kategóriákra vonatkozóan. Habnak a tortán pedig ott vannak az úgynevezett „speciális”, tulajdonképpen pofátlan nyugdíjak. Amíg ilyen égbekiáltó igazságtalanságokra van pénz, addig minden sztrájk jogosult Romániában.

Reformok hiányában azonban valóban felvetődik a kérdés: hogyan tovább? Ha a kormány most engedményeket tesz a tanügyieknek, akkor az egészségügyiek, vasutasok, vagy egyéb társadalmi kategóriák azon nyomban hasonló lépéshez folyamodnának. Amire már nem lenne anyagi fedezet a költségvetésben, egyensúly-teremtő komoly reformokra pedig aligha kerülhet sor négyrendbeli választás előtt! Az éhes politikai klientúrát sem lehet lekapcsolni a közpénzről, hiszen mindkét nagy kormánypárt választási stratégiája arra épül: a helyi pártaszervezetek mozgósítják a választó-polgárokat, ők szállítják a szavazatokat. Érthető, miért nem igyekszik Ciolacu, hogy kivegye a forró gesztenyét a tűzből, hadd égesse meg magát Ciucă és a PNL. Nemcsak a pedagógusok sztrájkolnak, a május végére tervezett kormányfői rotáció is ideiglenes sztrájkba lépett.

Iohannis viszont már nem fizethet jelentős politikai árat, második államelnöki mandátuma végéhez közeledik. Holott ő a fő ludas, a PNL-t jóformán kézileg irányítja, ő ment szembe saját PSD-ellenes ígéreteivel, és vonta be Ciolacuékat a kormányba, ő hirdette meg a „képzett Románia” programot, miközben éppen a PNL hemzseg plagizáló inkompetensektől.