Sakkhúzások

Ki gondolta volna, hogy ezekben a szokatlanul erős kánikulai napokban Bukarest nagyurai feláldozzák magukat a hatalom oltárán, elhalasztják távoli országok paradicsomába tervezett luxusnyaralásukat, s kénytelen-kelletlen belemennek az év, vagy évtized, vagy a rendszerváltás utáni idők legnagyobb politikai sakkjátszmájába?

A fekete-fehér tábla előtt a porondon két fél, két tábor első számú vezetői helyezkedtek el.

A bábukat, látszatra legalábbis, ők mozgatják, bár meglehet, hogy a háttérből mások súgnak nekik, s az is, hogy a két tábor nincs is olyan egyértelműen elválasztva egymástól, láthatatlan szálakkal összefonódások is vannak közöttük.

A szocialista-liberális szövetség már nem elégszik meg annyival, hogy a helyhatósági választásokon sakkot adott  a volt elnöki állampártnak, úgy véli, hogy még csak a kormányrúd van a kezében, a hatalom döntő része még nincs, mattot szeretne adni ellenfelének, hisz az csak valószínű, és korántsem biztos, hogy ezt majd az őszi parlamenti választások után megteheti.

A másik oldalon a dühöngő tengerekhez szokott egykori hajóskapitányunk, államfőnk se hagyja magát: érzi ugyan, hogy korábbi népszerűsége rohamosan közeledik a nullához, hívei és zsoldosai közül is egyre többen hagyják el, de nem tudná eltűrni, hogy vesztesként, legyőzöttként hagyja el a politika harcmezőit.

A szocialista-liberális szövetség következő tervezett sakklépései már ismeretesek: 1. a korábbi hatalmat kiszolgáló ombudsman (Nép Ügyvédje) elmozdítása, 2. az elnöki hatalomnak kedvező alkotmánybíróság jogkörének szűkítése, s alkotmánybírák kicserélése, 3. a  képviselőház és a szenátus elnökeinek lecserélése, s végül az államfő felfüggesztése.

E nagy játszmában már hullottak gyalog-, és tisztfejek is, és nemcsak a sakkjáték tiszta és átlátható szabályai szerint, hisz ez a játszma, bár nemesnek tüntetik fel, sok mocskot tartalmaz.

Bölcs ember lehet az, aki e hatalomért folyó sakkparti láttán meg tudja mondani, hogy kiknek a kezében is van tulajdonképpeni hatalom.