Sárkány-játszma

Ukrajna elleni katonai agressziójával Putyin jelentősen átrajzolta a világ geopolitikai arculatát, amelynek talán a legjelentősebb haszonélvezője a kínai óriássárkány.

Pekingben aligha bánják, hogy Oroszország magára vonta az USA haragját. Obama elnök óta Washingtonban nyíltan Kínát tekintik a legnagyobb riválisnak a világelsőségért folytatott versenyben. Kína látványosan fejlődött az utóbbi évtizedekben, mondhatni, a világ összeszerelő-műhelyévé vált. Gazdasági csápjaival Kína világszerte szövögeti nagyhatalmi pókhálóját, lassan de biztosan háttérbe szorítva a nyugatiakat és az amerikaiakat.

Kína nagy hasznot húz Putyin háborújából. Mondhatni, annak legnagyobb nyertese, noha India és Törökország is jelentős előnyökhöz jutott. Az európai piacokról való fokozatos kizárása nyomán Oroszország még inkább Kína hatalmas felvevőpiacától függ a kőolaj, a földgáz és az egyéb ércek értékesítése terén. Kína viszont nem függ az oroszoktól, bármikor vásárolhat másoktól, például a közel-keleti muszlim országoktól, főleg, hogy nemrég békítette ki látványosan Iránt és Szaúd-Arábiát. Kína ezért diszkontot kényszerít rá Oroszországra, amit utóbbi alternatíva hiányában kénytelen lenyelni, bármennyire is hátrányos számára. Technológiai szinten hasonló a függősség, a Nyugattal való kapcsolatok elvágása nyomán Moszkva csak Kínától szerezhet korszerű technológiát, Kína viszont más piacokon is értékesítheti azokat. Kína e téren is megalázó egyoldalú feltételeket szab Moszkvának. Olyannyira, hogy lassan-lassan Kína számára Oroszország amolyan alárendelt hűbéressé válik.

Kína nem vezetett be szankciókat Oroszország ellen, politikailag ki is állt Moszkva mellett nemzetközi fórumokon. Fegyveres segítséget azonban továbbra sem nyújt, bármennyire is kérik az oroszok. Kína gazdasági hatalma, pénzügyi bevételei és tudományos-technológiai fejlődése sokkal inkább európai és amerikai kapcsolataiból származik, ezek nagyságrendekkel fontosabbak, mint az orosz kapcsolatok. Kína nem fogja felrúgni azokat Putyin kedvéért, inkább cinikusan kihasználja.

Az elhúzódó ukrajnai háború más megfontolásból is kapóra jött az óriássárkánynak. Kívülállóként figyelheti, ahogyan Oroszország villámhárítóként magára vonja a Nyugat haragját, s azt is, hogy milyen hadi technológiával rendelkeznek, mekkora politikai és gazdasági lépésekre hajlandók, milyen egyéb eszközök bevetését fontolgatják. A Taiwannal kapcsolatos tervek kidolgozásánál, illetve a világelsőségért zajló küzdelemben Kína aligha bánja, hogy felmérheti a nyugatiak és az oroszok hadi technológiáját, láthatja az USA stratégiáját, s azt is figyelemmel kíséri, hogy a saját katonai potenciálját kivéreztető és legyengítő Oroszországgal mekkora árat fizettetnek meg Putyin nagyhatalmi ambíciói miatt.

Kínának aligha érdeke az orosz győzelem, hiszen Moszkva pozíciói javulnának a kétoldalú kapcsolatokban. Ugyanakkor az orosz vereség sem, mivel az a nyugatiaknak – főleg az USA-nak – kedvezne hosszabb távon, akik figyelmüket ismét Kína nagyhatalmi ambíciói megfékezésére fordítanák, miközben Oroszország kiszolgáltatottsága csökkenne. Húzd meg, ereszd el – alighanem ez lesz Kína hozzáállása az ukrajnai háborúhoz.