Skandináv egység bazári alkuval

Megvalósul Jens Stoltenberg NATO-főtitkár vágya, az ő mandátuma alatt jön létre a skandináv egység – a vilniusi csúcson eldőlt, hogy Finnország után immár Svédország is csatlakozik az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez. Dánia, Norvégia és Izland a NATO alapító tagjai, a másik két skandináv ország, Svédország és Finnország viszont évtizedeken keresztül hallani sem akart a testvér országok hívásáról, konokul kitartottak semlegességük mellett.

Bármennyire is hasonlóak minden szempontból, a skandináv országok meglehetősen eltérően viszonyultak a nemzetközi szervezetekhez. A világ valamennyi országát tömörítő ENSZ kivételével nem volt olyan nemzetközi szervezet, melynek mind az öt skandináv ország tagja lenne. Norvégia és Izland ugyanis nem tagja az EU-nak. A NATO az első, amelynek mind az öt tagja lesz, Svédország csatlakozása ezért is szívügye a norvég Stoltenbergnek.

Akárcsak a szomszédos Finnországot, Svédországot is az Ukrajna elleni orosz fegyveres agresszió taszította a NATO karjaiba. Stockholmban is kénytelenek voltak ráébredni, hogy NATO-tagság nélkül csakis saját katonáikra számíthatnak orosz támadás esetén. A NATO védőernyője viszont azt jelenti, hogy a többi 30 tagország, beleértve az USA-t köteles katonai segítséget nyújtani külső támadás esetén. Az orosz agresszió józanította ki őket, a fél évszázados kommunista rabigából frissen felszabadult kelet-európai országok ezzel mindig is tisztában voltak, csatlakoztak a NATO-hoz, amilyen gyorsan csak lehetett.

Putyinnak ezt is „sikerült” kieszközölni, az USA vezette szövetség karjaiba lökte az addig konokul semleges két skandináv országot, mellékhatásként közvetlenül Oroszország határaihoz húzatta a NATO-t! Nem semmi „teljesítmény”, főleg, hogy Moszkva nyílt célja a NATO minél távolabb tartása az orosz határoktól.

A két skandináv ország csatlakozásával a Balti-tenger amolyan belső NATO-tóvá válik. Finnország áprilisi csatlakozása fölöttébb érzékenyen érinti Oroszországot, mivel NATO-s határa „potom” 1350 kilométerrel hosszabbodott meg, a NATO határa pedig immár 120 kilométerre van Szentpétervártól! Svédország csatlakozása pedig a Balti-tenger ellenőrzése szempontjából kiemelt, jelentősen korlátozza az orosz balti flotta mozgásterét. A tenger közepén lévő, azt szinte mindenestől ellenőrző, rendkívüli stratégiai fontosságú svéd Gotland-sziget a NATO fennhatósága alá kerül.

Akárcsak az áprilisi finn csatlakozás, a vilniusi NATO-csúcson elfogadott svéd csatlakozás nagy vesztese egyértelműen Oroszország. A nagy nyertes pedig – magukon a skandinávokon kívül – Törökország. Minden hájjal megkent bazári alkudozóként Erdogan elnök komoly előnyöket csikart ki országa számára a svéd csatlakozás elleni vétó feladásával. Svédország a török követelménynek megfelelően szigorította terrorizmus törvényét, és drasztikusan korlátozza a kurdoknak nyújtott védelmet. Az USA pedig korszerű harci repülőgépeket ad Törökországnak, olyanokat, melyeket eddig nem volt hajlandó az önálló külpolitikát folytató Erdogannak, ami többször is kicsapta a biztosítékot Washingtonban és Brüsszelben is. S ez csak az, amit nyilvánosságra hoztak, ki tudja még, milyen más előnyöket alkudott ki a török elnök a kulisszák mögött az amerikaiaktól és az európaiaktól. Hintapolitikája minden esetre ismét sikeresnek bizonyult, Erdogan nagyszerűen játszotta ki kártyáit, mondhatni, Kína mellett Törökország a tavaly februári orosz agresszió nyomán megváltozott geopolitikai helyzet első számú nyertese, amely komoly engedményeket csikart ki a nyugatiaktól és az oroszoktól, miközben borsot tört valamennyiük orra alá!