Skandináv megosztottság

Svéd nyelvű tagországgal bővül a NATO, de az nem Svédország, hanem Finnország. Finnországban ugyanis nemcsak a finn többség, hanem az összlakosság 5,6%-t kitevő svéd nyelvű nemzeti kisebbség nyelve ugyanúgy hivatalos országos szinten.

A minap a budapesti parlament megszavazta Finnország csatlakozását és Novák Katalin köztársasági elnök asszony alá is írta a törvényt. Mivel Törökország is egyértelműen jelezte, hogy támogatja a finnek csatalakozását, elhárult minden akadály annak megvalósulása elől. Finnország minden valószínűséggel a júliusi litvániai csúcson válik a NATO teljes jogú tagjává.

Svédország nem adta fel reményét, hogy finn szomszédjával karöltve júliusban lépjen be az észak-atlanti védelmi szövetségbe, a két ország együttesen indította el a csatlakozási folyamatot és a NATO is együtt kezelte az ügyet. Végül is a két skandináv ország roppant hasonló minden szempontból, amolyan testvéreknek is tekinthetők. Csatlakozásuk azonban elkülönül, Magyarország és Törökország ugyanis még nem hagyta jóvá a svéd kérelmet, s aligha fogja megtenni egyhamar.

Magyarország amolyan övön aluli ütésnek tekinti a Svédországból érkező, ideológiailag túlfűtött kritikaözönt, ami felháborító egy elvileg partnerország részéről – mindkettő ugyanis EU-s tag. Svédországban a szélsőséges balliberalizmus, s az abból fakadó politikai korrektség akkora méreteket öltött, hogy az jócskán meghaladja a nyugati átlagot, dán szomszédja rendszeresen ki is figurázza emiatt. A Magyarországot célzó svéd kritikákat is ideológiaig kell értelmezni, éppen ezért zavaró Budapest számára. A finnek például sokkal mérsékeltebbek, ezért nem is volt baj csatlakozási kérelmükkel.

Törökországban szintén a svédek balliberális szélsősége csapta ki a biztosítékot, Stockholm ugyanis szinte minden illegális migránsnak politikai menedéket biztosít, köztük bűnözőknek és terroristáknak is. Törökország – és az EU – ugyanis terrorista szervezetnek minősíti a Kurd munkáspártot, Svédország mégis korlátlanul oltalma alá veszi annak tagjait, s nem hajlandó kiadni őket a törököknek. Finnország e téren is mérsékeltebb, a szélsőséges ideológia nem írja felül a józanságot, nemzetközi kapcsolatai is jobban alakulnak ennek nyomán.

Svédország tehát megkóstolhatja saját főztjét, vagyis azt, hogy mások szabnak számára mindenféle feltételeket, melyeket teljesíteni kell. Stockholm eddig előszeretettel használta ezen módszert mások ellen, most viszont visszaüt a bumeráng. A halasztó magyarokkal mindenesetre könnyebb lesz kiegyezni, mint a svéd csatlakozást nyíltan ellenző törökökkel.

Skandinávia ezután sem lesz egységes. Bármennyire is meglepő tekintettel a négy skandináv ország közötti hasonlóságra – ide számítjuk a kontinenstől földrajzilag távol álló, ámde viking eredete alapján azzal együtt kezelt Izlandot – eddig sem volt egységes. Dánia, Norvégia és Izland a NATO alapító tagjai, miközben Finnország és Svédország semlegesek maradtak az Ukrajna elleni orosz agresszióig. Dánia, Svédország és Finnország EU-s tagok, miközben Norvégia és Izland elutasították az ahhoz való csatlakozást. Finnország ráadásul az euróövezet tagja, miközben Dánia és Svédország megmaradtak saját nemzeti valutájuknál.

Biztonságpolitikai szempontból azonban a finn NATO-csatlakozás az igazán fontos fejlemény, Finnország ugyanis Oroszország szomszédja, méghozzá 1350 kilométeres határon! Az orosz medve Finnország számára jelent közvetlen fenyegetést, meg is támadta néhányszor a történelem során. A finnek éppen ezért menekülnek a NATO védőernyője alá az ukrajnai orosz agresszió nyomán. Földrajzi elhelyezkedéséből kifolyólag Svédországot nem fenyegeti hasonló veszély, az orosz medve előbb le kellene gyűrje a finneket, vagy hadiflottájával át kellene kelnie a Balti-tengeren, hogy elérhesse a svéd partokat. Az oroszoknak is sokkal inkább fáj a finnek NATO-csatlakozása, mint a svédeké. Ettől függetlenül a Kreml mindkettőt megfenyegette, miután az utóbbi években az orosz hadirepülők és haditengerészet hajói rendszeresen megsértették Finnország és Svédország légterét, illetve területi vizeit. Moszkvában továbbra sem hajlandók elgondolkozni azon, hogy vajon a szomszédságukban lévő kis népek, melyeket többször is megtámadtak, miért rohannak oly kétségbeesetten a NATO védőkarjaiba. Mindig másokat hibáztatnak, főleg az USA-t vádolják terjeszkedési szándékkal, fittyet hányva saját viselt dolgaikra.