Skizofrén agyrém

Több mint harminc évig dolgoztam a német egészségügyben, sok ezer beteg emberrel volt dolgom. Német emberekkel elsősorban. Tudták rólam, hogy magyar származású vagyok, sokat kérdeztek Magyarországról, Erdélyről, a magyar mentalitásról, a magyar múltról és politikáról. Mondtam, amit tudtam, amit éreztem, hogy el kell mondani, de igyekeztem tárgyilagos maradni, gondoltam, az öndicséret gyakran „szagos”. Egy dolog biztos, a németek részéről mindig szimpátiát éreztem a magyarok felé. Igaz, mindez Bajorországban történt, ahonnan első királynénk, a bajor hercegnő Gizella származott. Ezekkel a bajorokkal, akikről bátran állíthatom, hogy kedves emberek, máig jó viszonyban maradtunk, még a jelenlegi politikánkban is sok a hasonlóság. Olvassuk csak el, mit mondanak a bajor keresztény szocialista képviselők a mai uniós politikáról.

A bajor–porosz viszony nem volt mindig túl barátságos, még most is vannak zsörtölődések. Talán ezért több Észak-Németországban a magyarokat bíráló hang? Lehet, de nem valószínű. Egy olyan nagy országban, ahol nyolcvanmillió ember él, tehát nyolcszor több mint nálunk, ott rengeteg különböző vélemény születhet. Merkel kancellárt se szereti mindenki, mégis hosszú évek óta az ország első politikusa. Persze vannak túlzások, és vannak hülyeségek. A mindennapokban ez nem feltűnő, de a médiában, ha valami nagyon buta, nagyon együgyű, azt azonnal észreveszik, akkor erre sokan felfigyelnek.

Egészen véletlenül olvastam egy berlini napilap (TAZ Berlin) pár nappal ezelőtt megjelent írását – bocsánat-förmedvényét – a magyar politikáról, pontosabban arról, hogy mióta Orbán Viktor a magyar kormány élén vezeti az országot, azóta az Unió vezetősége előtt bűnösként áll az ország, mert annyi mindent, szóval mondhatni mindent rosszul csinálunk. Nem részletezek itt semmit, rémes marhaság az egész, a szerző személye különben mindent megmagyaráz. Deniz Yücel 1973-ban született Németországban, egy bevándorló török vendégmunkás család gyermekeként. Kettős állampolgár, Berlinben tanult politológiát. 1999 óta ír, általában baloldali lapokban, pl. Jungle World (szélsőbaloldali hetilap Berlinben), Der Tagesspiegel (1945 óta jelenik meg Berlinben), Jüdische Allgemeine (a német zsidóság hetilapja), Die Tageszeitung (Berlinben megjelenő országos baloldali napilap), Süddeutsche Zeitung (Németország egyik legtekintélyesebb országos napilapja, kb. félmillió példányban, mérsékelten baloldali) stb.

Botrányos, destruktív modorban ír. Erősen bírálta a két évvel ezelőtt megválasztott német elnököt, Joachim Gauckot, Ein Stinkstiefel Namens Gauck (Gauck; egy kellemetlen, unalmas ember). Azt állítja az elnökről, hogy kvázi bagatellizálja a holokausztot, a nemzetiszocialistákról pedig, hogy azok is szocialisták voltak stb. A tavalyi pápaválasztás alkalmából írta: „a pápák az öreg „tökösök”, trotlik  sora”. A cikk címe különben:Junta-Kumpel löst Hitelerjugend ab, amit ha megmagyarázok, a Junta kifejezés az argentínai katonai diktatúrára céloz, kumpel = szaki, cimbora, haver, a Hitlerjugendet mindenki érti. A pápák gyalázása az egész országban felháborodást váltott ki. Az ismert bankembert, a német társadalmat bíráló írót, Thilo Sarrazint is kikezdte, és miután annak egy operáció után a fél arca megbénult, ezt írta: „Csak remélni lehet, hogy a következő szélütés hatásaeredményesebb lesz”. Ezért az arcátlan megjegyzésért a berlini bíróság 20 ezer euró pénzbüntetésre ítélte.

Nem folytatom a nagyszájú török publicisztikai hőstetteinek a felsorolását. Oda szeretnék kilyukadni, hogy nem kell mindent komolyan venni, nem kell mindenen felháborodni. Nem a mi szégyenünk, Németország belső problémája, hogy ilyen alakok még tollat ragadhatnak. Itt nem a nemzetiséggel van baj, hiszen vannak bőven tisztességes török származású értelmiségiek az országban. De egy ilyen destruktív, rosszindulatú firkász csak gerjeszti a németeknél a sokat bírált idegengyűlöletet.

Különben a magyarok elleni írást nagyon sokan megbírálták itt, a németeknél is. A legtöbben nevetségesnek, rossz viccnek tartják, többen egyszerűen lehülyézik a berlini lap munkatársát. Érdekes az a vélemény, mely szerint nem is a Fidesz, hanem még az állítólagos szélsőjobboldali magyar Jobbik is óvodásnak számít a nyugati szélsőjobboldali mozgalmakhoz képest, mint a német DVU (Német Népunió), vagy a Marie le Pen vezette francia párt, az osztrák FPÖ (Osztrák Szabadságpárt), vagy a Wilders vezette holland párt. És ezt a különbséget nagyon jól tudják a nyugati szakértők is!

Az egészből a tanulság, hogy még nyíltabban, még szélesebben mutassuk be országunkat a Nyugat előtt. Hívjunk meg ide nemcsak szakértőket, de közírókat, újságírókat, a széles politikai paletta képviselőit, szóval mindenkit, aki kíváncsi ránk, magyarokra.

Hívjuk meg a török–német Demiz Yücelt is egy kéthetes magyar kirándulásra, aztán elgondolkozhat, és leülhet ismét a számítógép elé.

Hollai Hehs Ottó, Németország

Megjelent a KAPU című budapesti folyóirat májusi számában, a Nyugati szemmelrovatban