Struccpolitika

Joseph Daul, az európai néppárt francia elnöke szerint elfogadhatatlan lenne, ha Budapest szavazati jogot is biztosítana az állampolgárság mellé a határon túli magyarságnak, mivel ezáltal megkérdőjelezné az országhatárokat.

Nyugaton még a kettős állampolgárságot is nehezen nyelik le, azt nehezményezve, hogy általa Budapest, Bukarest és Szófia több millió EU-n kívülit csempész be a hátsó kapun az unióba. Mert Bukarest ugyanúgy honosítja a moldovaiakat, Szófia pedig a volt jugoszláv Macedónia népét, mivel a románok szemében a moldávok nem külön nemzet, s Szófiában ugyanúgy a bolgár nemzet határon túl rekedt részének tekintik a macedónokat. A moldáv és macedón nemzet, illetve nyelv, pedig olyan mesterséges kitalációk, melyekkel Moszkva, illetve Belgrád hódításaikat igazolták.

Ami a nyugatnak felháborító, az keleten természetes erkölcsi jóvátétel hosszú évtizedek szenvedéséért. Mert a határon túli magyarok, a moldáviaiak, vagy a macedónok nem önszántukból mondtak le magyar, román, illetve bolgár állampolgárságukról, hanem arra kényszerültek. Éppen a világháborúkban győztes – nagyrészt nyugati – hatalmak önkényes térképrajzolásai révén.

Európa továbbra sem hajlandó tudomást venni a nemzetiségi kérdésről. Holott Koszovóban – és általában Jugoszláviában – alaposan ráfázott. Sőt, még saját portáján sem teljesen megoldott kérdés, noha az ír IRA után a héten a baszk ETA is lemondott a fegyverekről, a nemzeti küzdelméről viszont nem, csupán politikai eszközökkel folytatják. Belgiumban is éppen a nemzetiségi ellentét okoz immár 3 éve szinte állandó politikai válságot.

Ennek ellenére a nemzeti kérdés ingerültséget kelt a nyugati kancelláriákban. Holott a struccpolitikánál sokkal hasznosabb lenne a közös EU-s kisebbségstratégia. Mely például a magyar elnökség egyik prioritása is lehetett volna. Ha már közös cigánystratégián dolgoznak, miért ne vennének tudomást, ne keresnének közös megoldást a hagyományos nemzeti kisebbségek problémáira? A kettős mércéről nem is beszélve: tavaly Románia kb. 7000 moldáviait honosított, míg Franciaország kb. 120 000 embert. Akik ráadásul nem is a határon túl rekedt, azonos kultúrájú és szellemiségű, európai nemzettársak, hanem főleg afrikai muszlim színes bőrűek.