Szavahihetőség

Olvasom a hazai hírügynökségek jelentéseit politikusok megnyilatkozásairól különböző témákban, s azon kapom magam, hogy mind gyakrabban kételkedem: hiteles-e, hihető-e, amit X vagy Y mond? Ki az, akinek valamennyire is hinni lehet? Ha politikai ellenfél a célpont, gyakran kilométernyire kilóg a lóláb: itt a szándékos és rosszindulatú félremagyarázás, ferdítés, sőt az aljasság esetével állunk szemben.

Lehet, hogy ezt a nyilatkozó politikusok észre sem veszik?

Ha nem, bízhatunk-e józan ítélőképességükben, igazságérzetükben?

Ha igen, és mégis csinálják, akkor viszont gerinctelenek, jellemtelenek.

Az utóbbi hónapok fokozottan felvetették számos ismert politikus szavahihetőségének kérdését. A legmagasabb rangú köztük a ma pártelnök, néhány napja még ideiglenes államelnök, aki a referendum előtt majdnem szívre tett kézzel jelentette volt ki: vagy ő, vagy a felfüggesztett államelnök eltűnik a politika színpadáról. Akkor biztosra vette, hogy nem kell betartania ígéretét. De lám, a régi elnök visszakerült régi székébe – mellesleg aligha bokros érdemei elismeréseként, s szintén nem mellesleg ő is azt hangoztatta volt még pár hete, hogy nem akar zöld asztalnál visszakerülni, aztán meggondolta magát –, az új elnök pedig, ha nem is nagyon vígan, politizál tovább, merthogy a régi államfőt szerinte tulajdonképpen leváltotta a nép, így fogadalma érvénytelen.

Sokak számára ezután talán a kimondott szava is.

A legújabb eset pedig egy volt rektoré, volt miniszteré, akit ismét azzal vádolt meg egy volt elnöki tanácsos és volt miniszter, hogy az egykori román titkosrendőrség besúgója volt, aki három néven is jelentett, külföldi témakörben is.

Ha igaz a gyanúsítás, hogy van képe folytatni politikusi karrierjét?

Ha nem, honnan veszi a bátorságot egy jelentéktelennek éppen nem mondható személyiség, hogy a másikat súlyos vádakkal illesse?

A helyzetet felmérni, a tényeket megállapítani természetesen kevés. A nagy kérdés az, amit az átlagos polgár is számtalanszor felvet, ismerőseivel, munkatársával megbeszél: lehetne-e változtatni, olyanokat ültetni felelős helyekre, akik úgy fogják fel politikusi megbízatásukat, hogy azzal mindenekfölött az emberek, az ország érdekeit kell szolgálniuk. „Megoldások”, köztük egészen drasztikusak is, számtalanszor hallhatók – de a valóban üdvözítőt és főleg alkalmazhatót mindeddig senkinek sem sikerült kitalálnia.

Pedig nagy szükség lenne rá.