Szent György napja

Szedett-e ön, kedves olvasó, harmatot ma reggel?

Ha nem, ne számítson arra, hogy tejes sajtárjából több vajat köpülhet, hogy a kelő tésztába csöpögtetett harmattól nagyobbra nő a kenyere.

Hogy manapság az emberek abszolút többsége, mifelénk lagalábbis, nem feji meg naponta a tehenét – már faluhelyen is ritka a porta, ahol ilyen jószág található, nincs tehát mit kihajtani a legelőre, ami valamikor ezen a napon volt szokásos, igen ésszerű okokból: a legelő füvének meg kellett erősödnie a tél után ahhoz, hogy állatokat rendesen táplálhasson. Igaz, valamikor még normális tél is volt, igazi hóval, az igazi tavasz pedig ilyen tájt, április vége felé következett be.

De hol van már a tavalyi, valójában nem is létezett hó?

Szent György napjáról a hívő keresztények ma is megemlékeznek – a keleti rítus szerintiek, de a nyugatiak közül is a legtöbben április 23-án. Magyar nyelvterületen, Csehországban ma.

Szent György, legendája szerint, a III. század végén római katona volt (ma az. ún. katonaszentek talán legismertebbje, és a 14 segítőszent egyike), aki 303-ban keresztény hite miatt szenvedett vértanúhalált. Számunkra büszkeség forrása lehet, hogy egy világszerte ismert ábrázolását (a lovon ülő Sárkányölő Szent György szobrát) a Kolozsvári testvérek alkották meg (1373-ban); az eredeti alkotás Prágában áll, egyik másolata Kolozsváron, a Farkas utcai református templom előtt, s további 2-3 Magyarországon. Európában (és a világon) számos település viseli a nevét (Romániában, például, Sepsiszentgyörgy, Torockószentgyörgy és más legalább öt). Sok országnak (Anglia, Portugália, Szerbia, Görögország, Grúzia stb.) a védőszentje, sok városnak (köztük London, Moszkva, Barcelona, Genova, Isztambul) ugyancsak. Anglia zászlajában a Szent György-kereszt látható.

Ne felejtsék el ma felköszönteni az egyik patinás keresztény férfinév (jelentése a görögből: földműves, gazdálkodó) viselőit.

(telki)