Szorító

Kéthetes ultimátumot adott Horst Seehofer (CSU) német belügyminiszter Angela Merkel (CDU) kancellár asszonynak a migráció EU-s szintű szabályozására. Különben a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) vezetője akár a keresztény (?!)demokrata (CDU) kancellár asszony akarata ellenére is bevezeti a migráció drasztikus szigorítását tartalmazó mestertervet.A mesterterv többek között szigorú ellenőrzést állítana fel Németország határain, s eleve be sem engednék azokat a migránsokat, akiket már más EU-s tagországban regisztráltak, vagy visszatoloncolnák őket oda, akárcsak azokat, akiket korábban már kiutasítottak Németországból, mégis visszatértek. A CSU-vezér belügyminiszter keményebb jobboldali álláspontra helyezkedik, mint a kancellár asszony, aki elvileg menesztheti Seehofert a belügyi tárca éléről, de ezzel súlyos politikai válságba sodorná Németországot, jobboldali testvérháborút eredményezve. A második világháború óta a hagyományos jobboldal CDU-ként működik Németország 15 szövetségi tartományában, a 16.-ban, Bajorországban pedig CSU-ként, s a kettő 1949 óta állandó szövetségben van egymással. A CDU nem is indul választáson Bajorországban, a CSU pedig a többi 15 tartományban, partnerként nem versenyeznek egymással. A belügyminiszter menesztése ezen régi együttműködést rúgná fel.Merkel azonban nemcsak a mesterterv szigorúsága miatt ellenzi Seehofer javaslatát, hanem annak egyoldalúsága miatt is. A migránsok visszatoloncolása abba az országba, ahová először beléptek az EU-ban tovább fokozná az uniós tagállamok közötti feszültségeket, Görögország és Olaszország aligha örvendene, ha a németek rájuk zúdítanának több százezer hívatlan vendéget. Merkel ennek kiküszöbölésére igyekszik EU-s szintű megoldást találni, ezért is hívta Berlinbe előbb az olasz kormányfőt, majd Orbán Viktort is. Fölöttébb kérdéses azonban, hogy két hét alatt sikerül-e elérni azt, amit három év alatt sem sikerült, a migránskérdés EU-s szintű megoldását.Az utóbbi idők előrelépései ellenére a nézeteltérések még mindig jelentősek. Mára Orbán Viktor megközelítése – hogy a migránsokat Európán kívül kell segíteni, s nem behozni, vagyis a megoldások exportja a problémák importja helyett – egyre nagyobb támogatottságnak örvend. Ausztria és Olaszország új kormányai határozottan támogatják (utóbbi le is zárta a kikötőket a migránsszállítók elől), sőt, még a liberálisok bálványa, Macron francia elnök is az Afrikában létesítendő táborokat támogatná. Az Unió külső határainak a lezárása az újabb és újabb migránshullámok előtt tehát jelentős támogatásnak örvend, már csak a multikulti-utópia szélsőliberális megszállottjai ellenzik, Merkelnek tehát elvileg nem lesz nehéz egyezségre jutnia. A nagy kihívás azonban a már Európában lévő illegális migránsok ügye, azok az országok, ahol sokan vannak (Ausztria, Olaszország és Görögország például) átadnának belőlük másoknak is a szolidaritás jegyében, nemhogy még többet vennének át a németektől. Amennyire nagy az egyetértés Bécs és Róma, illetve a V4-k között a külső határok lezárását illetően, annyira nagy a szembenállás a már bennlévők elosztása kapcsán.Két hét alatt tehát Merkel aligha érhet el jelentős áttörést e téren. A ránehezedő nyomás azonban fokozódik, a minap Trump amerikai elnök elrettentő példának nevezte Berlin és Brüsszel korábbi migránspolitikáját, amit az USA mindenképpen elkerülne. „A migránskérdés megrázza a már amúgy is erőtlen berlini koalíciót. Németországban növekszik a bűnözés, a nép szembefordul vezetőivel. Nagy hibát követtek el mindenütt Európában azzal, hogy emberek millióit engedték be, akik erőteljesen és erőszakosan megváltoztatják kultúrájukat”, jegyezte meg az amerikai elnök.Merkel szorítóba került, a migránskérdés vízválasztó Németországban, az EU-ban és a tengerentúl is. Amennyiben szembemegy belügyminiszterével, akkor belföldön okoz politikai válságot, ha viszont támogatja Seehofert, akkor az EU-s tagországok közötti ellentétet fokozza. A három évvel ezelőtti felelőtlen nyíltkapuk-politika következményei egyre nagyobb fejfájást okoznak Merkelnek.