Szőrös

Szőrös a helyzet, fogalmaz a szleng bizonyos szituációkra. Azaz: nehéz, kétértelmű, nem „kóser”, nem megszokott, nem normális.  

Most azonban, bevezetőként, a „szőrösnek” egy sokkal egyszerűbb, hétköznapibb jelentéséről beszélek: egy George Soros (Soros György) nevű, magyar – egyáltalán nem mellesleg: zsidó, tehát sokak számára „eleve gyanús” – származású multimilliárdos amerikai üzletemberről, akit a mai hazai médiában Sörösnek, Szorosnak, Szőrösnek (folytathatók a variációk egy témára) neveznek. Hogy mekkora hitelük lehet azoknak, akik ádáz ellenségük nevét se tudják helyesen kiejteni, arról most ne essék szó.

Szóval: Soros–Sörös–Szőrös az, sokak szerint, aki a közép-kelet-európai, 1989-ben bekövetkezett változások után az általa pénzelt alapítványon keresztül civilszervezetek egész sorának megalapításához és működésének támogatásához, s ezáltal a nemzeti identitás lebontásához járult hozzá.

No de miért?

A mai „megmondók” szerint természetesen nem azért, hogy az egykori diktatúrák lebontásához, a polgári, demokratikus társadalom kialakulásához, értékeinek felkarolásához járuljon hozzá egy évtizedekig tökéletes szellemi elnyomásban élő nép érdekében.

Éppen ellenkezőleg: azért, hogy a neo-liberális (meg ki tudja milyen) eszmék jegyében a maga (persze, hogy káros) nézeteit próbálja érvényre juttatni egy (ugyebár, teljesen más gondolkodású) társadalomban.

Aki eddig nem tudná: a diktatúrák – akármilyenek, jobb- vagy baloldaliak – soha, sehol nem támogatták a tőlük független, általuk irányíthatatlan civil szerveződések létrejöttét és működését. Majd bolondok lettek volna saját (ellenőrizhetetlen) ellenzéküket megtűrni!

Választási (az eddigieknél, hál’istennek, a finanszírozásnak és törvénykezésnek köszönhetően) jóval „vérszegényebb”, kevesebb felhajtással járó, kevésbé agresszív kampányban vagyunk Romániában. Még pár nap, és leadjuk voksunkat egyik vagy másik pártra. A magam részéről a szavazást, sőt választást javasolnám. Gondoljunk bele: az állampolgár, akinek jószerivel az ország sorsának irányításába négyévente egyszer nyílik tényleges lehetősége a beleszólásra az állam, az ország jövőjének ügyeibe (azáltal, hogy képviselőit megválasztja), milyen jogon tiltakozhat(na), esetleg, a továbbiakban, ha még a választásból is kimarad? Mondjon véleményt most, s ha nem teszi, a továbbiakban hallgasson.

A magyarság számára, szerintem, sok választási lehetőség nem adódik. Az egyre csökkenő számú hazai magyarságnak azt kell mérlegelnie, melyik az a politikai alakulat, amelyik (ígéretei, s a tapasztalatok szerint) ténylegesen felvállalja – erejéhez, parlamenti képviselete arányában, sőt gyakran afölött is – létérdekeit, megmaradásra irányuló törekvéseit.