Tanulságok

Korlátozódhat a tagállamok szuverenitása a brüsszeli szövetségi EU-s intézmények javára? Dánia, Finnország, Németország és Hollandia kezdeményezése – mely szerint Brüsszel szigorúan, automatikus szankciókkal lépjen fel a demokrácia és jogállamiság alapvető elemeit megsértő tagállamok ellen – egyértelműen erre utal. 

Az ötlet még márciusban röppent föl az említett 4 ország kancelláriáiból, éppen azután, hogy közülük 3 a jogállamiságot ért politikai támadások miatt (ismét) megakadályozta Románia schengen-csatlakozását.

Az immár hivatalos beadványokra alapuló kezdeményezés nem számít újdonságnak, mondhatni a gazdasági stabilitási paktum ikertestvére. Mozgatórúgója ugyanaz: a keserű tapasztalatok által kiváltott védőoltás, hogy egy ország ámokfutása ne veszélyeztethesse, az egész EU stabilitását (Görögország gazdasági téren) vagy ne csorbíthassa tekintélyét (Románia politikailag).

Korábban sem volt különb a helyzet, az 1946–47-es éhínség – melyet Nyugat-Európa jóformán az amerikai élelmiszer-segélyeknek köszönhetően vészelt át – oly mély traumát jelentett, hogy az annak kivédésére, a 60-as években kidolgozott közös EU-s agrárpolitika fél évszázaddal később is érinthetetlen „szenttehén”, amely a közös költségvetés távolról legnagyobb hányadát emészti fel, noha időközben a Nyugatot a túltermelés jellemzi.

Az erős jogi védőoltás kidolgozása nem meglepő, egy olyan ambiciózus kontinentális szövetségnél, mely gazdaságilag egyenrangú versenytársa az USA-nak, politikai befolyása viszont jóval kisebb, katonailag pedig valóssággal eltörpül mellette. A nyugati kancelláriák – és közvélemények –nem nézhetik tétlenül, hogy a később csatlakozott, fejletlenebb országok, a már elért eredményeket veszélybe sodorva, tovább gyengítsék a vén kontinens pozícióit a globális versenyben.