Tengerközi energiajátszma

Varsó ünnepel, miközben Brüsszel, Berlin és Moszkva komoly csapásnak tekinti az amerikai kongresszus minapi szinte egyöntetűen elfogadott döntését, amely komoly szankciókat vezet be bármilyen cég ellen, amely részt venne az Oroszország és Németország között húzódó Északi Áramlat 2 tenger alatti földgázvezeték megépítésében.A lengyelek és a baltiak korszakos geopolitikai sikernek tekintik az USA keddi döntését, diplomáciájuk sokáig küzdött, amíg rávette Washingtont a lépésre. Trump elnök révén utóbbi geostratégiai szemlélete is megváltozott, a Tengerköz-kezdeményezésbe tömörülő Közép- és Kelet-Európa szerepe felértékelődött. Az USA vasökle révén a középsúlyú Lengyelország és a pehelysúlyú Litvánia, Lettország és Észtország közvetve ugyan, de két hatalmas pofont osztott ki a náluknál összehasonlíthatatlanul hatalmasabb Oroszországnak, Németországnak és az EU-nak.Brüsszel hivatalosan felkarolta a Berlin által erőltetett Északi Áramlat 2 tervet, április végén már a részleteket is kidolgozták, a finanszírozási szerződést is megkötötték. A kelet-európai országok kikerülésével az orosz földgázt a Balti-tenger alatt közvetlenül Oroszországból Németországba szállító, 9,5 milliárd eurós beruházással megépítendő vezeték teljes egészében a Gazprom tulajdona lenne, noha költségeit fele-fele részben az oroszok és a nyugatiak vállalták fel. Nyugati részről a legnagyobb cégek vennének részt, 10-10%-os súllyal: a francia Engie, a német E-ON, a szintén német BASF, az osztrák OMV és a brit-holland Shell. Az amerikai parlament által 419 szavazattal és 3 ellenszavazattal elfogadott minapi határozat azonban kemény szankciókat vezet be valamennyi résztvevő ellen: kizárhatja őket az amerikai piacról és befagyaszthatja ottani bankszámláikat. Amolyan amerikai pénzügyi atombomba Nyugat-Európa energetikai óriásai ellen.Az amerikai lépés nem teljesen meglepő, a július eleji varsói USA–Tengerköz-csúcs egyik fő témája éppen az energiapolitika volt (a másik a NATO keleti szárnyának a megerősítése), Brüsszelben, Berlinben és Moszkvában már annak kapcsán is hisztiztek. Az USA részéről sem önzetlen lépésről van szó, Trump szívesen fogadta el a lengyel, balti és immár horvát vezetők közös ajánlatát, hogy szükség esetén amerikai palagázzal pótolják a csökkentendő orosz földgázt. Klaus Iohannis is támogatja az elképzelést Románia nevében, szűkszavú nyilatkozatában az energiaellátás diverzifikálását karolta fel, szinte egy az egyben ugyanúgy, mint Orbán Viktor.A Tengerköz szövetségbe tömörült, immár EU- és NATO-tag 11 volt szocialista ország ugyanis aggasztó mértékben függ az orosz földgáztól, akkor, amint azt a Kreml politikai fegyverként használja. Magyarország és Csehország esetében a függőség nagyobb, mint 80%, Szlovákia viszont 100%-ban orosz forrásokra szorul földgázszükséglete kielégítésére. Lengyelország és a balti államok számára a függés visszaszorítása kiemelt geopolitikai prioritás immár évek óta. 2015-ben Litvánia nagy kapacitású energetikai terminált épített ki Klaipeda tengeri kikötőjében, olyat, amely amerikai vagy norvég földgázzal évekig képes ellátni nemcsak a belföldi szükségletet, hanem a másik két balti országét is. Tavaly Gdanskban (az egykori Danzigban) Lengyelország is kiépítette saját hasonló kapacitását, s tavaly a lengyelek erről a horvátokat is meggyőzték. Így bővült a V4 Tengerközzé, a horvátok pedig Rijeka (az egykori Fiume) kikötőjében hasonló nagyméretű energetikai befogadó-elosztó terminál építéséhez fogtak, amely jövőre vagy 2019-re készül el. Vagyis a lengyelek olyan átszövő energetikai rendszer létesítését érték el, amely északról, a Balti-tenger felől és délről, az Adria felől is alternatív ellátást biztosít Köztes Európa mind a 11 országának, ha Moszkva elzárja a gázcsapot (vagy rögtön felemeli annak árát): a már létező csővezetékeken az említett kikötőkből pumpálandó amerikai gáz pótolná a kiesést.Ellenben Nyugat-Európa – élen Németországgal – az orosz földgázimport fokozását tekinti prioritásnak. Ennek jegyében épült meg 2005-ben hatalmas lengyel és balti tiltakozás ellenére az Északi Áramlat, amit most Berlin tovább bővítene. Varsó és a baltiak most is mindenáron megakadályoznák az Északi Áramlatot (ha tehetnék, a már üzemelőt is felszámolnák), energetikai „Ribbentrop–Molotov”-nak minősítve azt. A Tengerköz kezdeményezés és különösképpen annak amerikai felkarolása révén Lengyelország nem került energetikai orosz–német harapófogóba, mint 2005-ben. Washington lépése nyomán a nyugati cégek aligha mernek belevágni az Északi Áramlat 2-be.Trump megosztja az EU-t, a nyugatiak (régi Európa) ellen fordítja a keleti tagországokat (új Európa, washingtoni szemmel), panaszkodnak egyre hangosabban Brüsszelben, Berlinben és Párizsban. Nem Trump, hanem az egész EU energetikai helyzetét veszélyeztető, önző és ostoba gazdaságpolitikátok, illetve felelőtlen, dogmatikus migránspolitikátok osztja meg az Uniót, válaszolnak Varsóból és a Tengerköz országai többi fővárosából.