Nem zárja-e ki teljesen egymást, tehát összeegyeztethető-e a világ, s közelebbről az élet teremtésének gondolata, azaz a vallás (a kreacionizmus) és a fejlődés (evolucionalizmus)?
Megkérdezhetné a kedves olvasó, hogy mi ütött belénk, miért kellett éppen most elővenni az évszázados, mindmáig (azaz: tegnapelőttig) tisztázatlan kérdést, amelyben az egymásnak ellentmondó feleknek merőben szembenálló és összeegyezhetetlennek tűnő (volt) a véleménye?
Kedden a világ ki tudja hány esti tévé- és rádióhíradója, hírügynöksége és on-line újsága tette közzé a szenzációs hírt, hogy Ferenc pápa, a katolikus egyházfő a Pápai Tudományos Akadémián kijelentette: az ősrobbanás (Big bang, Nagy bumm) elmélete – miszerint a világegyetem úgy 13-14 milliárd évvel ezelőtt keletkezett – és az a felfogás, amely szerint a földi élet az evolúció révén alakult ki, nem összeegyeztethetetlen a teremtésről szóló katolikus tanításokkal.
Márpedig a pápa – az 1870-ben a római Szent Péter Bazilikában, IX. Pius pápasága alatt az első vatikáni zsinaton elfogadott dogma, a Pastor Aeternus szerint – tévedhetetlen (csalhatatlan). Amivel ugyan már akkor sem értett egyet mindenki (azóta számuk gyarapodott), hisz az azt jelentené, hogy a mindenkori pápa ítélete szent és örökérvényű – holott az idők számtalanszor bebizonyították ennek ellenkezőjét.
Szóval, mondotta Ferenc pápa, a materialista tudósok szerint a világ keletkezését magyarázó ősrobbanás (az elméletet, némileg meglepő módon, Georges Lemaître (1894–1966) belga pap, a Louvaini Római Katolikus Egyetem fizika és csillagászat tanára dolgozta ki 1931-ben) nincs ellentétben az isteni teremtés elméletével, a tudományos magyarázatok nem zárják ki Istennek a teremtésben játszott szerepét.
E kijelentések reális súlyának értékeléséhez tudni kell, hogy a katolikus egyház korábban élesen elítélte azokat a tudományos elméleteket, amelyek ellentmondtak a Bibliában olvasható teremtéstörténetnek. (Galileit annak idején – igaz, majd’ négyszáz esztendeje – arra kényszerítették, hogy visszavonja a Föld Nap körüli keringésére vonatkozó elméletét.)
S bár Ferenc pápa tegnapelőtti nyilatkozatát néhány elődje (XII. Pius az 1950-es, II. János Pál és némiképp XVI. Benedek az 1990-es években) már „előkészítette”, a katolikus egyházfő mostani megnyilatkozása számomra egyértelműen azt sugallja: az az egyház megreformálása, modernizálása felé tett lépés. Remélhetőleg újabbak is követik, hiszen lenne még tennivaló.
***
S ha már Ferenc pápáról esett szó: a múlt héten Őszentsége a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság tagjai előtt a Vatikánban a halálbüntetés eltörlését szorgalmazta (ami a világ számos országában már megtörtént, nagyon sok helyütt még nem), ugyanakkor arra is kitért, hogy az életfogytiglani börtön tulajdonképpen rejtett halálos ítélet, holott jelenleg még a halálbüntetés hatékonysága sem bizonyítható. A gondolkodó átlagember számára a megállapítás nem újdonság, de más súlyú, ha ugyanazt a katolikus egyházfő mondja ki. Minthogy az is, amit a korrupcióról megállapított: az súlyos bűncselekmény, s hogy nem csak a „kis halakat” kell büntetni. S ha lehet ilyesmit mondani: még jobban igaza van akkor, amikor azt mondja: a politikai vezetők bűnrészesek abban, hogy milliók élnek a szegénység csapdájában.
A milliók, sajnos, eufemisztikus fogalmazás, hiszen legalább százmilliókról kellene beszélni.
Hozzászólások