Testnevelés

Nem tudom, ki találta ki a magyar testnevelés szót, de találó. Értelme: nevelni a testet, hogy egészségesebb, szebb, rugalmasabb, erősebb legyen. Ép testben pedig ép lélek, ahogy már az ókoriak is vallották.

A napokban a miniszterelnök javasolta, hogy heti négy órában tartsák az iskolai testnevelést, ami figyelemreméltó gondolat. Tudományos felmérések sora igazolja, hogy a fiatal nemzedék testfelépítésében egyre satnyul, mivel egyre kevesebbet mozog, fizikai munkát alig végez, rengeteget ül a számítógép előtt stb.

Hogy mikor és hogyan kerülhet majd a heti négy óra az iskolai programokba a mostani egy-kettő helyett, az persze kérdés; a legrosszabb az lenne, ha add uram isten, de mindjárt alapon rögtön bevezetnék. A hazai oktatásügyben volt már példa arra, hogy jó ötletek a meggondolatlan, hebehurgya gyakorlatba ültetetésen buktak meg. Ki kell találni, meg kell vitatni – szakemberek, testnevelők, tanítók, urambocsá’, még tán szülők és diákok bevonásával is –, hogy is lenne a legjobb a nagy- vagy kisvárosi (esetleg jól felszerelt) tornateremmel rendelkező falusi iskolákban – bár nehezen képzelhető el, hogy ennyi tornaóra egyetlen teremben sok osztálynak megtartható lenne –, falun, ahol ki tudja, mikor épülhet fel egy ilyen terem. És ki kellene gondolni: mégis mit csinálnak a gyerekek ennyi testnevelési óra alatt, hogyan oldják meg a tanárok, tanítók, hogy ezek az órák változatosak és vonzóak legyenek, hogy valóban azt szolgálják, amire hivatottak lennének: megszerettetni, mintegy nélkülözhetetlenné tenni a testmozgást, hogy az az iskola után is elkísérje a diákot, mert a mozgás, a sport egészségesebbé, vidámabbá, magabiztosabbá teszi az embert. S még valami: ilyen sok órán könnyebben megvalósítható a teljesítménysportra való kiválasztás, aminek már nemzetközi kihatásai is lehetnek.

Csak ne kapkodják el.

Ha a heti négy óra még zsúfoltabbá teszi az amúgy is zsúfolt tantervet, tovább hosszabbítja a nagydiákok már most is hosszú napját, kérdés, hogy lesz-e jótékony hatása. Talán gondolkodni kellene ezen órák összevonásáról, hogy ott, ahol lehetőség van rá, például úszni tanítsák a gyerekeket (egy órában ez nyilván lehetetlen), vagy más sportágakban gyakoroltassák. Az intézkedés végrehajtása előreláthatólag sok gondot okoz majd, nem is hoz azonnali eredményeket – ahhoz hosszú évek kellenek –, de hiba lenne az első nehézségektől megfutamodni.